erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Kopjafaállítás az elhunyt vadászok emlékére
Kopjafaavatással emlékezett meg hétvégén, szombaton a csekefalvi Vadászháznál a Hubertus Sport Vadász–Horgász Társulat.
[caption id="attachment_78488" align="aligncenter" width="1000"]
Berei István unitárius lelkész megáldotta a kopjafát Fotó: Kovács Zsolt[/caption]
A szép számban összegyűlt egyesületi tagokat, meghívottakat és más jelenlevőket Fazakas Attila vadgazdálkodási mérnök-igazgató, a társulat elnöke köszöntötte, aki elmondta, „e kopjafával örök emléket állítani jöttünk, azon egykori, a két világégés között itt, térségünkben tevékenykedő, az akkori idők méltatlanul feledésbe taszított, de a szívekben mégis örökké jelen levő bajtársak tiszteletére”.
Gálfalvi Gábor vadászíró, az egyesület sajtóreferense vette át a továbbiakban a szót, magasztosan bensőséges, szép szavakkal rövid történeti áttekintőben részesítette a hallgatóságot, felelevenítve a múltbeli vadászemlékeket.
Elmondta, feltétlenül említésre méltó jelen alkalommal is, hogy az 1913-ban megalakított egyesület kezdeményezője Jeddy Tamás földbirtokos, valamint nagy segítsége, Ferenczy Gábor szervezőmunkája roppant jelentőséggel bírt a nehéz időkben, hiszen képesek voltak megtartani emberségüket a vadászat terén, a vadgazdálkodásban úgy, ahogyan azt az idők viharában nem sokan tehették.
A kopjafa az elhunyt vadászok emlékét idézi: Biró Dezső, Budaker János, Gyarmathy Lajos, Jakabházi Gábor, Jeddy Lajos, Lendvay Imre, Pap Béla, Paget Olivér, Raffay Károly, Tolvaly Tibor és Walter Ferenc. Vezetőség: dr. Ferenczy Gábor elnök, gazdasági intéző Jeddy Tamás és Sebessy Miklós, míg a titkári teendőket Lőrintczy Géza látta el, pénztárosnak Péter Lajost választotta a társaság.
A háborúk utáni embertelen, és elembertelenítő diktatórikus időszak még jobban megnehezítette a vadásztársulat tevékenységét, hiszen többszöri kérvényezés után sem engedélyezte a pártállam a társaság újraegyesítését. Önálló egyesülése 1998-ban jöhetett létre, amelyet mai napig is töretlen erő hajt.
A kopjafa lelkében őseink emléke nyugszik, ennek csöndes dicsérete Vajda Csaba Levente faragóművész keze munkája.
Az alkotó elmondta, hű maradt mind vonalvezetésében, mind az ősi kopjafák jelentését hordozó tartalomhoz. Mert ezt az üzenetet mutatja a kopjafatestre erősített bronzplaketten levő tartalommal teli emlékvers is: „Kopjafa, legyél az elhunyt vadásztársnak lelki őrzője, mint a menny felé lobogó lelkek méltó hirdetője” – Gálfalvi Gábor: Vadászlelkek őrzője.
Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel: Ilie Marian ügyvéd, Siménfalva és Szentábrahám községek polgármestere, Péter Zoltán és Simó-Dezső Szabolcs. Nem utolsósorban a Hubertus Sport Vadász–Horgász Társulat vezetőtanácsának tagjai Török László, Jodál Levente, Szász Mátyás és Krisán Dénes.
A kopjafát Berei István szentábrahámi unitárius lelkész áldotta meg. A megemlékező eseményt a Polgári Fúvószenekar fellépése zárta.
Szente B. Levente
Berei István unitárius lelkész megáldotta a kopjafát Fotó: Kovács Zsolt[/caption]
A szép számban összegyűlt egyesületi tagokat, meghívottakat és más jelenlevőket Fazakas Attila vadgazdálkodási mérnök-igazgató, a társulat elnöke köszöntötte, aki elmondta, „e kopjafával örök emléket állítani jöttünk, azon egykori, a két világégés között itt, térségünkben tevékenykedő, az akkori idők méltatlanul feledésbe taszított, de a szívekben mégis örökké jelen levő bajtársak tiszteletére”.
Gálfalvi Gábor vadászíró, az egyesület sajtóreferense vette át a továbbiakban a szót, magasztosan bensőséges, szép szavakkal rövid történeti áttekintőben részesítette a hallgatóságot, felelevenítve a múltbeli vadászemlékeket.
Elmondta, feltétlenül említésre méltó jelen alkalommal is, hogy az 1913-ban megalakított egyesület kezdeményezője Jeddy Tamás földbirtokos, valamint nagy segítsége, Ferenczy Gábor szervezőmunkája roppant jelentőséggel bírt a nehéz időkben, hiszen képesek voltak megtartani emberségüket a vadászat terén, a vadgazdálkodásban úgy, ahogyan azt az idők viharában nem sokan tehették.
A kopjafa az elhunyt vadászok emlékét idézi: Biró Dezső, Budaker János, Gyarmathy Lajos, Jakabházi Gábor, Jeddy Lajos, Lendvay Imre, Pap Béla, Paget Olivér, Raffay Károly, Tolvaly Tibor és Walter Ferenc. Vezetőség: dr. Ferenczy Gábor elnök, gazdasági intéző Jeddy Tamás és Sebessy Miklós, míg a titkári teendőket Lőrintczy Géza látta el, pénztárosnak Péter Lajost választotta a társaság.
A háborúk utáni embertelen, és elembertelenítő diktatórikus időszak még jobban megnehezítette a vadásztársulat tevékenységét, hiszen többszöri kérvényezés után sem engedélyezte a pártállam a társaság újraegyesítését. Önálló egyesülése 1998-ban jöhetett létre, amelyet mai napig is töretlen erő hajt.
A kopjafa lelkében őseink emléke nyugszik, ennek csöndes dicsérete Vajda Csaba Levente faragóművész keze munkája.
Az alkotó elmondta, hű maradt mind vonalvezetésében, mind az ősi kopjafák jelentését hordozó tartalomhoz. Mert ezt az üzenetet mutatja a kopjafatestre erősített bronzplaketten levő tartalommal teli emlékvers is: „Kopjafa, legyél az elhunyt vadásztársnak lelki őrzője, mint a menny felé lobogó lelkek méltó hirdetője” – Gálfalvi Gábor: Vadászlelkek őrzője.
Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel: Ilie Marian ügyvéd, Siménfalva és Szentábrahám községek polgármestere, Péter Zoltán és Simó-Dezső Szabolcs. Nem utolsósorban a Hubertus Sport Vadász–Horgász Társulat vezetőtanácsának tagjai Török László, Jodál Levente, Szász Mátyás és Krisán Dénes.
A kopjafát Berei István szentábrahámi unitárius lelkész áldotta meg. A megemlékező eseményt a Polgári Fúvószenekar fellépése zárta.
Szente B. Levente
.jpg)
