tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Klisék
Klisék, elvárások szerint élünk és gondolkodunk, gyakran elrugaszkodva a valóságtól. S szidjuk még az időjárást is, hogy már az sem a régi, az sem a naptár szerint alakul. Bizonyára, több a megszokottól, a normálistól – de mi a megszokott, a normális?, talán a társadalmi konvenciók? – eltérő meteorológiai jelenség, gyakrabban mérünk szélsőséges hőmérsékleti értékeket, de hát az időjárás... olyan, mint az időjárás. Főként a bolondos áprilisban.
Tegnap amolyan kisvárosi szenzációként tálalta a hírt a média, hogy Erdélyben több településen is hidegre ébredtek az emberek, Csíkszeredában például mínusz 11 fokot, Maroshévízen pedig egy fokkal kevesebbet, azaz mínusz 12-t. S mielőtt sopánkodni kezdtem volna, hogy már az időjárás sem a régi, az áprilisban mért alacsony és magas hőmérsékleti értékekre vonatkozó, hazai és magyarországi statisztikai adatokat kerestem, s rögtön kiderült, hogy nem előzménytelen és nem példátlan a tegnap reggel jegyzett hőmérsékleti érték. Tehát nem az időjárás romlott el, s nem is az ember rontotta el, hanem a természet – a maga természetességében – végzi a dolgát.
Nost, mit mondanak a statisztikák? A Országos Meteorológiai és Hidrológiai Intézet (INMH) honlapján talált összesítő 13, az ország egész területén egyenletesen elszórt meteorológiai állomás által mért adatokat tartalmazza, köztük vannak nagyvárosi és magashegyi állomások is. Ezek szerint április hónapban a hegyekben a következő lagalacsonyabb értékeket jegyezték: a Csalhón –15,6 Celsius-fokot 2003-ban, a Szemeniken –14 Celsius-fokot ugyancsak 2003-ban, –26 Celsius-fokot az Omul-csúcson 1940-ben és –16,2 Celsius-fokot a Vlegyászán. A nagyvárosok közül Iași-ban jegyztek –9,4 Celsius-fokot 1963-ban, –8,4 Celsius-fokot Kolozsváron 1923-ban, –7,5 Celsius-fokot Marosvásárhelyen 1929-ban, –5,5 Celsius-fokot Bukarestben és Craiován 1923-ban, illetve 1913-ban és 1894-ben.
A magyar Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) honlapjának tanúsága szerint a leghidegebb április elsejét Dobogókőn jegyezték 1977-ben, akkor –10 Celsius-fokot mutatott a hőmérők higanyszála. További leghidegebb napok: 4-én 1929-ben ugyancsak Dobogókőn –10 Celsius-fokot jegyeztek, 2002-ben, április 7-én Szécsényben –10,9 Celsius-fokot, 8-án ugyancsak 2002-ben Zabarban –10,1 Celsius-fokot, rá egy évre ugyanott, ezúttal 8-án pedig –10,4 Celsius-fokot. Fagypont alatti 5–6–7 fokot pedig gyakran mértek számos helyen.
Tehát ne morgolódjunk a hideg miatt, főként, hogy minap egyik kedves ismerősön azért panaszkodott – persze viccesen –, hogy a télen mind a nyakán maradt a bükkfa, s ejsze el kéne adja. Van annyi minden más egyéb, amin morgolódhatunk. Például azon, hogy megviselte-e a fagy a már kirügyezett fáinkat? De azon is kár sopánkodni, pusztán tudomásul kell venni. Mint ahogy azt is tudomásul kell venni, hogy vannak dolgok, amiket nem mi irányítunk, bármennyire is szeretnénk. Tehát ne klisék, ne elvárások szerint éljünk és gondolkodjunk, ne rugaszkodjunk el a valóságtól, s akkor nem kezdünk azon keseredni, hogy tavasszal miért fagy...?!
Sarány István
