Tegnap este nyílt meg a csíkszeredai Új Kriterion Galériában Mihai Zgondoiu KÍVÜL-arcok című tárlata. A kiállított anyagot Dan Mircea Cipariu író, művészeti szakíró ismerteti. Mihai Zgondoiu KÍVÜL-arcok címmel elképzelt és elénk tárt projektje csábító és játékos diskurzus a vizuális sablon manipulálásáról és misztifikálásáról. A választott téma egy kiváltképpen emberi konstrukció arról a módozatról, ahogyan a mi képzeletünk megalkotta a Földönkívüli modelljét. Az Ismeretlen, a Földönkívüli a modell-arckép sugárzása révén egy másféle Másikká vált, melyet mi magunk alkottunk, és főleg rajzoltunk, a saját arcképünkre és hasonlóságunkra. A választott kutatási téma, egy földönkívüli arcképtanulmánya, a fikció és a misztifikálás határára térít: hiszen mégiscsak olyan valamit terveztünk, melynek emberi vonásai vannak, másfelől azonban a földönkívüliek ismeretlen arcáról szóló sablonra ráütjük a hitelesség pecsétjét. Így lettünk olyan agycsiholmányok és vizuális konstrukciók mindentudó Alkotói, akik nem tiltakozhatnak az ellen, hogy vizuális öntőformákba és konzumerista sorozatgyártásba ömlesztjük őket, és meg sem védhetik magukat a Szerző-Alkotó egotikus és emberi inváziói ellen. Egy ilyenszerű vizuális konstrukció metamorfózisai ugyanannak az elképzelt spiritus locinak a galériáiba vezetnek akkor, ha olyan művészek képeire gondolunk, mint Hans Rudolf Geiger vagy Leo Garcia, vagy akkor, ha olyanokéra, mint most a Mihai Zgondoiu földönkívüliek „újraolvasására” tett kísérlete. Az első olyan munkáktól, melyeket a 2011-es KÍVÜL-arcokban adott közre, melyeket a street-art kategóriájába sorolt, és amelyeket az ausztriai Linzben levő műtermében festett, át a graffiti-sorozaton, melyet a vajdasági Nagybecskerek város Museum of Destruction-ja számára készített, és a több száz füzeten és mappán, melyek a rengeteg skiccet és vázlatot tartalmazzák, munkamódszere és technikája a vizuális sablon címkéje alá tartozik: művei tagek, paste-up-ok, stencilek, street inventions, kollázsok vagy egyszerű filcrajzok. Ezek fölött a technikák fölött Zgondy újra értelmet ad a sablonnak egy másik sablon által! Ha bármi, amit a Természet embere alkot, Kultúrává válhat, akkor elképzelhetjük, hogy minden, amit Mihai Zgondoiu hozzáad a földönkívüliek arcképéhez, az Saját magunk keresésének és újra megtalálásának arcképévé válhat! De mi van, ha Zgondy maga is földönkívüli?