Már az év első napjaiban olyan értesülések láttak napvilágot, miszerint a Cioloş-kormány szándékában áll(na) a jóformán még hatályba sem lépett, az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény egyes előírásainak a módosítása, holott még 2015 decemberében ennek ellenkezőjét hangoztatták. Majd amikor nagy kínnal-bajjal jóváhagyták az annak alkalmazási módszertani normáira vonatkozó 2016/1-es kormányhatározatot (amely egyébként a Hivatalos Közlöny január 13-i számában jelent meg), másabb értesülések láttak napvilágot: előbb-utóbb szükségessé válik ennek a kormányhatározatnak a módosítása is. Nos, mindkét jogszabály esetében bekövetkezett a módosítás és a kiegészítés, igaz, hogy „anormális” sorrendben… Az Adótörvénykönyv kapcsán többek között azért tartották indokoltnak egyes előírások módosítását, mert több kifogás és fenntartás fogalmazódott meg például a jövedelmet nem realizáló személyek egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettsége tekintetében, továbbá bizonyos előírások nem eléggé szabatos és egyértelmű megfogalmazása okán stb. Az alkalmazási normák tekintetében főleg a helyi adók és illetékek tekintetében merültek fel gondok, mert voltak olyan megfogalmazások, amelyek túlontúl „képlékenynek” bizonyultak, s ezért sok félreértésre adtak okot. Annak idején a pénzügyminisztérium illetékesei azt is állították, hogy az alkalmazási normákban bemutatott példák megkönnyítik majd az eligazítást, leegyszerűsítik az eljárást. Sajnos, nem így történt, s emiatt körülményessé vált az ügyintézés. A dolgok ilyenszerű alakulása okán óhatatlanul nehézkessé vált az adóbefizetés is, arról nem is beszélve, hogy a törvény megkövetelte esetenkénti ingatlanfelértékelés is időigényesnek bizonyult. A kormány, illetve a pénzügyminisztérium illetékesei menet közben rádöbbentek arra, hogy valóban vannak problémák, gondok a módszertani normák tekintetében. El is készült egy kormányhatározat tervezete, amelyet a szaktárca honlapján február közepén nyilvánosságra hoztak, illetve közvitára bocsátottak. Arról volt szó, hogy a tíznapos közvitát követően azt megvitatja és jóváhagyja a kormány. Nem így történt, s végül is a kormány, a pénzügyminisztérium és nem utolsósorban a helyi adóhivatalok belefutottak az időkrízisbe… Dönt a költségelszámolás A módszertani normákat módosító és kiegészítő kormányhatározatot a kormány március 11-i ülésén fogadták el, s az a Hivatalos Közlöny március 21-i számában jelent meg csak. A 2016/159-es kormányhatározatról van szó, amely módosító és kiegészítő jellegű előírásokat tartalmaz a jövedelmi adóval, az áfával, a jövedéki adóval, valamint a helyi adókkal és illetékekkel kapcsolatosan. Esetenként csak tisztázó, pontosító jellegű átfogalmazásokra, szövegmódosításokra került sor, ugyanakkor az új jogszabályba bekerültek kiegészítő jellegű előírások is. Közérdeklődésre mindenekelőtt a helyi adókkal és illetékekkel kapcsolatos módosító és kiegészítő jellegű előírások tarthatnak számot. Kezdenénk azzal, hogy gazdagodott a példatár, azaz bekerültek a jogszabály szövegébe olyan virtuális számítások, amelyek megkönnyítik az eligazodást az adófizető számára, de ugyanakkor operatívabbá tehetik az adókivetési eljárást is. Ilyen vonatkozásban mindenekelőtt a vegyes használatú épületekkel kapcsolatos előírások tekintetében beszélhetünk előrelépésről, illetve tisztánlátásról. Emlékeztetnénk, hogy e tekintetben az elmúlt két hónap során számos fenntartás, kifogás fogalmazódott meg, gyakoriak voltak a félreértések nemcsak az épülettulajdonosok részéről, hanem esetenként az adóhivatalok részéről is. A vegyes használat esetében ezentúl a mérvadó az lesz, hogy a közköltségek (villamos energia, földgáz, távfűtés, ivóvíz és kanalizálás) „terheit” ki viseli: ha a tulajdonos magánszemély, akkor a lakásra kivetendő adó fizetendő, ha viszont a vállalkozás, akkor a vegyes használatú épületre vonatkozó adókivetési eljárás alkalmazandó. Máris megjelentek viszont olyan vélemények, miszerint a jövőben is lehetnek olyan közköltség jellegű kiadások, amelyeket átvállalhat a vállalkozó. Például az internet-, a telefondíjszabást, bizonyos karbantartási stb. költségek. Példákat találhatunk arra vonatkozóan is, hogy milyen módon állapítandó meg a területadó azon esetekben, amikor az adófizető több területet is birtokol a helység belterületén, olyanokat, amelyek másabb használati kategóriaként szerepelnek a mezőgazdasági nyilvántartásban mint beépített terület. A járművek esetében aprólékosabban fogalmazták meg az elidegenítésre-megvásárlásra vonatkozó előírásokat. De ha már itt tartunk, arra is utalnunk kell, hogy az Adótörvénykönyv, illetve az alkalmazási normák értelmében minden település helyi adóhivatalának szintjén egy törzskönyvet kell vezetni a bejegyeztetés alá eső járművekre vonatkozóan. Ennek a regiszternek szabványosítottnak kellene lennie, azaz országos szinten azonosnak kell lennie. Nos, erre vonatkozóan eddigelé semminemű rendelet nem jelent meg, s törzskönyv ide vagy oda, van, ahol egy kockás lapú füzetbe, s van ahol egy sima lapú füzetbe jegyzik be az elidegenítés vagy a megvásárlás tényét. Március 31-ről június 30-ra Az amúgy megkésve meghozott, illetve hatályba léptetett kormányhatározat előírásainak a gyakorlatba ültetése szinte lehetetlenné vált volna olyan körülmények között, amikor is a helyi adók és illetékek március 31-ig történő befizetése esetén 10 százalékos adókedvezmény illeti meg az adófizetőt, de ennél is nagyobb problémát jelentett volna az, hogy március 31-ig lett volna esedékes bizonyos adónyilatkozatok benyújtása. Erre rádöbbent a kormány is, s a visszás helyzet megelőzése érdekében az utolsó pillanatban lépett: a kormány március 23-i ülésén egy sürgősségi kormányrendeletet fogadtak el, amely révén a fentebb említett március 31-i határidőt az előbbi esetben kitolták június 30-ra, illetve május 31-re a nyilatkozatok esetében. Abban a kormányrendeletbe úgymond belecsempészték az Adótörvénykönyv módosítására vonatkozó előírásokat is. Íme: a Hivatalos Közlöny március 25-i 225-ös számában jelent meg a 2007–2013-as programálási időszakhoz tartozó, az Európai Unió alapjaiból finanszírozott projektek finalizálásával kapcsolatos egyes pénzügyi intézkedésekre, valamint egyes fiskális-költségvetési intézkedésekre vonatkozó 2016/8-as sürgősségi kormányrendelet. Nos, ez a cím nem árul el semmit az Adótörvénykönyv vonatkozásában. Azt végigolvasva, a 6-os szakasz keretében találjuk szembe magunkat az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó előírásokkal. Lényegében arról van szó, hogy a helyi adók és illetékek megállapításával kapcsolatosan egyes nyilatkozatok benyújtásának 2016. március 31-i határidejét kitolják 2016. június 30-ra. Ezek szerint például mindazon magánszemélyek, akik 2015. december 31-én nem lakhely rendeltetésű épületeket vagy vegyes rendeltetésű épületeket birtokoltak, nem 2016. március 31-én kell benyújtsák azt a típusnyilatkozatot, amelyet a régiófejlesztési és a pénzügyminiszter közös 2015/2069/4087-es rendeletével hagytak jóvá, hanem 2016. május 31-ig. Továbbá mindazon jogi és magánszemélyek, akik 2015. december 31-én forgalomból kiírt járműveket birtokoltak, arra vonatkozóan egy nyilatkozatot kell benyújtsanak, ahhoz mellékelve az igazoló okiratokat 2016. május 31-ig. A törvény szövegébe bekerült egy új szakasz is (a 4951-es), amely értelmében a 2016-os esztendőben mindazon adófizetők, akik 2016. június 30-ig befizetik az egész évi épületadójukat, területadójukat, illetve járműadójukat, a helyi tanács által megállapított kedvezményben részesülnek (ez utóbbi gyakorlatilag 10 százalékos kedvezményt jelent országszerte). Ugyanakkor a szóban forgó szakasz értelmében a 2016-os esztendőben a helyi adók és illetékek befizetésének első határidejét március 31-ről kitolták június 30-ra. Hecser Zoltán