Valódi örömforrást jelentenek mindenkinek a saját kézzel, szépérzékkel létrehozott tárgyak. Annál inkább igaz ez azokra a sérültséggel élő vagy család nélküli gyermekekre, akiknek nincs szülői, nagyszülői mintájuk a szépteremtésre, esetleg nehézség számukra az eszközhasználat, a pontos munka. Az oklándi Elhelyező Központ 15 gyermeke számára egy különleges világ nyílt meg az elmúlt fél évben: hétről hétre újabb ismeretekkel, készségekkel gyarapodnak a fafaragó és népi bútorfestő foglalkozásokon. A Comité Oklánd Egyesület készségfejlesztő tevékenységre pályázott a Közösségért Alapítvány által szervezett és a MOL Románia által finanszírozott Gyermekgyógyító „Művészetterápiás foglalkozások intézményben nevelkedő gyermekek részére” programba, így a nevelőtestület tagjai, Cseke Piroska és Balázsi Balázs a népi kézművesség eme két ágának művelői felmérés alapján kiválaszthatták a leginkább a csoportba kívánkozó, alkotásra és fejlődésre hajlandó gyermekeket. A három-három ötfős kiscsoportban előbb az alapokat sajátították el. Az intézményünk bejáratának székelykapuja és néhány más kifaragott dísztárgy kellő motivációt biztosított, hogy meg akarnak ismerkedni a fa díszítő megmunkálásának eszközeivel. A festeni akarók láthatták, milyen szép, ha a babaszoba bútorzatát földszínű festékekkel, virág- és növénymintákkal ékesítik a nevelők. Hogy ne pazaroljanak, kis fadarabokon próbálták ki a vésőket, csiszolópapírt és más szerszámokat, ugyanakkor megismerkedtek a fafaragás esetleges buktatóival. Másik csoportban pár gyermek, szaksegítséggel, a népi bútorfestéssel ismerkedik. Mindkét csoport előbb papírra rajzolgatta a mintákat, a már ismert technikával és eszközökkel (ecsettel, színes ceruzával) kiszínezték azokat, majd elkezdődött a lelkesedést ébresztő és sok apró és nagyobb sikerélményt jelentő érdemi munka. Megtapasztalták, milyen saját erejükből létrehozni egy-egy alkotást. Az eddig legnagyobb élmény és örömforrás a rönkből kifaragott virágtartó volt, amely intézményünk udvarát díszíti. Szívesen dolgoznak, mert minden mozzanatot saját erejükből végeznek el, és kezük nyomán valami új és szép születik. Készítettek pörgettyűt maguknak, társaiknak, és nincs is annál jobb játékeszköz, mint amiért maguk dolgoztak meg. A kis bútorfestők is örömmel mutatják az apróbb dísztárgyakat, amelyeket kiállíthatnak június 19-én, de ajándékképpen is felajánlhatnak. Volt szerencsém megtekinteni a 15 fős gyerekcsoport alkotásait. Olyan gyerekek munkái ezek, akik teljes mértékben vagy részben biológiai szüleik szeretete és támogatása nélkül nevelkednek. Munkáikban van egy felszabadulás, egy szárnyalási folyamat, az akadozó vonalvezetéstől az ügyetlen vésőhasználaton keresztül a türelem, a kitartás, a vidámság és a gyermeki tarka színvilág kavalkádja felé. Ott van az alkotásaikban, és remélhetőleg lelkükben is a szorongástól való felszabadulás felé vezető út, a türelem, az alkalmazkodáóképesség. Minden egyes sikeresen kanyarított virágszirom és minden szabályos vésőnyom a harmonikus újrakezdésről, a reziliencia képességéről szól, adaptálódni és helytállni minden helyzetben. Zöldi Emese, Csíkszereda