László Ilona megszólítására, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében 27 lelkes tag és szimpatizáns találkozott minap a Penny parkolójában. Úti célunk a Cecele-hegy meghódítása volt. Ilonka könnyű, laza 12 km-es túrát ígért nekünk, enyhe szintkülönbséggel. Nagy örömmel ültünk kocsiba és robogtunk Bálványos felé, hiszen már kora reggel csodálatos napsütés ígérkezett. Tusnádot elhagyva, a távoli hegyek derekánál még elillanó köd integetett, de ahogy megérkeztünk Bálványosfürdőre, már a Nap köszöntött minket, s velünk tartott a túránk során. Túravezetőnk azt tanácsolta, először menjünk a Cecele-hegyre, majd utána a Bálványos várat tekintsük meg, hiszen sosem lehet tudni, esni fog vagy sem. Dombra fel, dombon le, végig így vezetett utunk. Lehet, hogy az a szintkülönbség több is volt, de mi alig észleltük, olyan bámulatos volt a bükkerdő, a sok élénk-vidám zöld, meg az avar ropogása. A kinyílt kosborok büszkén mutogatták virágjaikat, mi rájuk mosolyogtunk, megsimogattuk, lefényképeztük őket. Utunk elején két kutyus csapódott hozzánk, végigkísérték utunkat, megvédtek a pásztorkutyák ellen. Nem, nem támadott meg minket a sok nyájőrző, csak összeugattak. Mindegyikük elmesélte, milyen nagy feladatuk van, mit bízott rájuk a pásztor, mennyi báránykára vigyáznak. A mellénk szegődött négylábúak visszaugatták, hogy itt a kedves CsEKE-seknek megmutatják a látványosságokat, majd hazamennek. Folytattuk az utunkat, majd kitárult előttünk a Cecele. 1173 méter magasságban voltunk, ráláttunk a minket körülvevő hegyekre is, meg a Kászonokra is. Azt mondják, ezen a csúcson mindig fúj a szél, de most csak a szikrázó Nap várt minket, még a lélegzetünk is elállt. Készítettünk egy csúcsfotót, Ilonka megmutogatta, milyen ormokat látunk magunk körül, melyik falu látszik, s vidáman visszafordultunk megpihenni s elfogyasztani eledelünket egy békés kis menedékházikó mellett. A két négylábú finoman értésünkre adta, hogy ők nem pakoltak kaját, mi pedig megháláltuk tevékenységüket egy-két odadobott falattal. Lazításunk után László Csaba túratársunk szavalta a Pilátus című döbbenetes verset, majd nekiindultunk felkeresni a várat. Megint vártak a lankák, kapaszkodók-ereszkedők, s elénk tárult a sok-sok évszázados vár romja. Felmásztunk a romok tetejére, körülnéztünk. Itt is pazar kilátás fogadott, nem tudtunk betelni vele. Készítettünk újra egy közös képet a CsEKE-zászlóval, meghallgattuk Ilonkától a történelmi adatokat, Csabától a vár legendájának történetét Orbán Balázs nyomán, s néhány jó hangú társunk elénekelte a Bálványosvár csonka tornya című népdalt. Visszaindultunk. Utunk során találkoztunk a pásztorokkal, szóba elegyedtünk velük. Megnéztük, hogyan fejik a juhokat. Sokunknak újdonság volt, nagyon-nagyon eltátottuk a szájunkat, ahogy az ajtócskákon kijöttek az állatok, átadni tejüket. Egy icipici, alig egynapos bárányka is kiszaladt, kacagott az álmélkodásunkon, majd bégetve kérdezte a kétnapos báránykát, látott-e ennyi álmélkodó kétlábút? Ordát kóstoltunk, vásároltunk, s jókedvűen tovább baktattunk. Ilonka javaslatára eldöntöttük, megnézzük a Csiszár-fürdőket is. Nem messze voltak a parkolóban hagyott kocsiktól. Még várt ránk egy pár kicsi hepe, nagyobb hupa, s ott is voltunk. Elkápráztatott bennünket a temérdek apró feredő, mofetta, amivel kényeztet bennünket a Természet! Volt Csokoládé nevű fürdő, de borvíz volt benne, gyógyító, hideg, csokiszínű. Rácsodálkoztunk egy nagyon érdekes szürke bugyborékolóra is, reuma ellen nagyon ajánlatos. Kicsi láblógatás, büdülés után (a mofettában kénes gáz mellett való üldögélés) visszatértünk a kocsikhoz, majd elbúcsúztunk egymástól. Mindannyian feltelve örömmel, kacagással, mosollyal, integettünk egymásnak. László Ilonka azt mondta, ha ezek a CsEKE-s túrák ha csak egy-két új tagot vonzanak, már megérte megszervezni őket! Végignéztem a kedves társainkon, fiatalokon s fiatalabbakon. Ma sokat tapasztaltunk, tanultunk, láttunk. Nagyon szép napunk volt. Megérte! Hazaértünk, a Nap büszkén jött velünk, s ígérte, máskor is társul mellénk, mert jó volt együtt a CsEKE-vel.

Bálint Csilla