borús égbolt
Kinek nem inge…
Bevallom, kicsit mindig zavarba jövök, amikor a székely hagyományokról, népviseletről, szokásokról, az ezekhez való ragaszkodásról, egyáltalán, magáról a székelységről van szó. Nem mintha nem értékelném, sőt nagyra értékelem ezeket a dolgokat, zavarom oka csupán az, hogy nem székely lévén mi is a helyes hozzáállás. Felvenni, nem venni a székely viseletet, székelyes kifejezéseket használni, nem használni, a pálinkát székely módra inni, nem inni, és sorolhatnám. Persze, 15 itt töltött év nem múlik el nyomtalanul. Néha el kell gondolkoznom egy-egy kifejezésen, hogy azt vajon itt tanultam úgy, ahogy mondom, vagy hoztam magammal. És persze azzal is szembesülnöm kell néhanapján, hogy hiába beszélünk látszólag egy nyelvet, néha nem értjük vagy nem akarjuk érteni egymást.
Mindezzel együtt a legnagyobb tisztelettel figyelem magam körül a székely értékek fennmaradó cserépdarabkáit. Például a népviseletet, amelynek ma éppen a napját ünnepeljük. Ezen a napon sokan népviseletben vagy egy-egy népviseleti darabot magukra öltve indulnak munkába, bevásárolni vagy éppen számlákat fizetni megyeszerte. Az erről készült fotókkal megtelnek a közösségi oldalak, egy napig biztosan divat lesz a népviselet. Sokfelé éltem a Kárpát-medencében, Szombathelytől Bákóig, és állíthatom, hogy a székelyföldiek igenis büszkék lehetnek arra, amit a ládákban vagy ma már inkább a ruhásszekrényekben őriznek. Sok helyen az a szó, hogy népviselet, már nem sokat mond, leginkább színpadokról köszön vissza, legtöbben elfelejtették, hogy volt valaha sajátjuk is. Megvannak ennek a történelmi okai is, hiszen például szülőföldemen, az Alföldön annyifajta nép megfordult az idők során, hogy csoda volna, ha fellelnénk bármit az itt éltek múltjából.
Őrzöm persze emlékeimben a nagyszüleim ízes beszédét, azt a pótolhatatlan és gazdag tudást, amelyet a gazdálkodásról (és nem csak) átadtak nekem. Viseletet viszont nem örököltem, így nem is tudom, hogyan álljak hozzá a székely ruhához. Volt rajtam néhányszor, ám sohasem éreztem sajátomnak. Mégsem mondom, hogy soha többé, és azt sem jelenteném ki, hogy akinek nem (székely)inge, az ne vegye magára. Sőt, arra biztatok mindenkit, egyszer az életben legalább próbálja ki, milyen viselet a székely posztóharisnya plusz harmincfokos kánikulában! Akár ma sem késő.
Farkas Endre
_web.JPG)