Annak idején a kormány illetékesei, mindenekelőtt Ionuþ Miºa közpénzügyi miniszter és Mihai Tudose kormányfő az Adótörvénykönyv tervezett módosítása és kiegészítése kapcsán arra is utalt, hogy szükségessé vált az adófegyelem megszilárdítása, bizonyos adókikerülési gyakorlatok megfékezése, olyanoké, amelyeket a hatályos jogszabályok még nem tiltanak, s bizonyos adózással kapcsolatos kiskapuzási lehetőségek beszűkítése. Nos, ilyen jellegű intézkedések, pontosabban rendelkezések beépültek a minap megjelent sürgősségi kormányrendeletbe, s azokat amolyan vívmányként könyvelték el a november 8-i kormányülésen. Kezdenénk azzal, amit a szóban forgó kormányülésen hangoztatott Mihai Tudose. Nos, a kormányülésen elhangzott beszédében arra utalt, hogy míg a patronátusok rendjén valónak találták a hozzájárulások átruházását, „lángra kaptak akkor, amikor arról értesültek, hogy a kormány határozott intézkedéseket kíván bevezetni a nyereség kivitelének a megakadályozása érdekében, holott nincs másról szó, mint a romániai jogalkotásba való beillesztése egy európai irányelvnek. Hozzáfűzte azt is, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, miszerint bármi leírható volt a profitból, hogy több pénz maradhasson az országban a tanügy, az egészségügy és az infrastruktúra számára. Amolyan másodhegedűsként hallatta szavát a közpénzügyi miniszter is: „Ama 1164-es irányelvnek a gyakorlatba ültetése, amely révén meg lehet fékezni a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatokat, nem talált megértésre egyesek részéről, s ez azért, mert a Romániában lévő multinacionális cégek esetében korlátozni kívánja a kamatok jóváírását, illetve a Romániában realizált nyereségek átutalását másabb országokba.” Lássuk a tényeket Az a nem uniós jogszabály, amelyre a közpénzügyi miniszter, akárcsak a kormányfő többször is utalt, az európai tanácsnak ama 2016/1164-es irányelve, amely a belső piac működését közvetlenül érintő adóelkerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapítására vonatkozik. Ez az uniós jogszabály az Európai Unió hivatalos lapjának 2016. július 19-i számában jelent meg. Annak megindokolási szövegében többek között azt olvashatjuk, hogy „biztosítani kell az adóknak a nyereség és az értékek keletkezése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat… Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen.” Amúgy az Európai Tanács már 2013-ban felfigyelt az igazságosabb adózás iránti igényre, és azzal kapcsolatosan abban az esztendőben, majd 2015-ben következtetéseket, állásfoglalást fogalmazott meg. Az szóban forgó irányelv kapcsán meg kell említenünk azt is, hogy annak előírásai gyakorlatba ültetési határidejét a tagállamok számára 2018. december 31-re tűzték ki. Ezek szerint országunk a mostani sürgősségi kormányrendelet révén úgymond idejében lépett, operatívan cselekedett. Ezzel nem is lenne semmi baj, sőt, de vannak olyan elemzők, amelyek szerint a jogszabály egyik-másik előírásával túllőttek a célon. Miről is van szó? A minap megjelent 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet révén az Adótörvénykönyvbe beillesztettek egy újabb fejezetet, amely a belső piac működését közvetlenül érintő adóelkerülési gyakorlatok elleni normákra vonatkozik. Nos, ez a fejezet hat szakaszt (401–406) ölel fel. Jobbára adótechnikai és a számviteltechnikai előírásokról van szó, s azoknak korlátozó, megszigorító jellegük van. Ezek között említhetjük a kamatok jóváírásának a korlátozását, az adóalap eróziójának a meggátolását olyan esetekben, amikor is Románián kívülre kerülnek át aktívák azok megadózása révén stb. Olyan megszigorító jellegű előírásokkal állunk szemben, amelyek eddig nem voltak ismeretesek, alkalmazandóak a hazai fiskalitási eljárások során. Kétségtelen, hogy lesznek, vannak olyan mindenekelőtt külföldi tőkéjű cégek, amelyeket esetleg hátrányosan érintenek az új szakasz által bevezetett előírások. De azt állítani, hogy egy általános visszaélésszerű gyakorlatot kíván megszüntetni a kormány, az enyhén szólva túlzás, és akár rossz néven is vehetik azok, akikre nem először, s talán nem is utoljára célzott a kormányfő és a pénzügyminiszter. Amúgy ismeretes, hogy a kormányfő nemigen szívleli a kereskedelmi bankokat (függetlenül, hogy hazai vagy külföldi érdekeltségekről van-e szó, és sokszor azokról igen meggondolatlanul és elhamarkodottan, rosszalló módon nyilatkozott, sőt olyan célzást is tett, miszerint amolyan bevett gyakorlatuk az adófizetés elkerülése). „Hamis az ön üzenete…” Mihai Tudose kormányfőnek a már említett múlt pénteki „elszólását” rossz néven vette az egyik legtekintélyesebb és legrangosabb érdekképviselet, a Románia Fejlesztéséért Koalíció (CDR): még aznap nyílt levelet intézett Tudosehoz, amelyben többek között elismerik, hogy akárcsak a költségvetési szférában, a privát szférában is lehetnek hibák, problémák, olyan személyek vagy cégek, akik nem tartják be a törvényeket és adócsalásokat követnek el. Ugyanakkor azonban nyomatékolják azt is, hogy: „A kormány nevében az ön által megfogalmazott levélben ama üzenet, miszerint az üzleti környezet az, amely a költségvetésben alapok hiányát generálja az iskolák, az infrastruktúra és az egészségügyi szolgáltatások számá­ra, a román társadalomra nézve merőben hamis és káros… Az üzleti környezet túlnyomó többsége korrekt és az, amely a romániai jólétet megteremti. A külföldi tőkéjű cégek (köztük számos soknemzetiségű) a bankok és több százezer román vállalkozó tiszteletben tartja alkalmazottjait és az ország törvényeit. Ők azok, akik biztosítják azt a pénzt, amelyből megfizetik a tanárokat és az orvosokat, az ügyészeket és a bírákat, s amelyből iskolák és kórházak épülnek. Mindezen cégeket és mindezen vállalkozókat megilleti a tisztelet.” A nyílt levélben továbbá fenntartásokat fogalmaznak meg a tekintetben is, hogy a kormány egy olyan sürgősségi rendeletet fogadott el, amelynek a sürgőssége nem tűnt megindokoltnak, s ugyanakkor nem tartotta szem előtt az üzleti környezet érveit. Ami pedig a kormány által az adóelkerülési gyakorlat általános jellegére vonatkozó meglátását illeti, a levélben felszólították a kormányfőt: „Amennyiben a kormánynak vannak világos bizonyítékai azon hazai vagy külföldi cégekre vonatkozóan, amelyek nem tartják tiszteletben a törvényt, mi arra kérjük önt, hogy azokat nevesítsék meg és tájékoztassák az illetékes intézményeket. Jogos kérés, jogos elvárás, amit a replikát megfogalmazó koalíció az általa képviselt 2000 hazai és külföldi érdekeltségű vállalkozás nevében fogalmazott meg, amelyeknek egyébként együttesen több mint 600 000 alkalmazottjuk van, és éves üzleti forgalmuk meghaladja az 50 milliárd eurót. Amúgy a koalíció, ha minden igaz, a mai nap folyamán sajtótájékoztatót fog tartani, amelyben részletesen kitérnek mindazon vetületekre, amelyekben utalás van a nyilvános válaszlevelükben.” Mennyi is az annyi? A sürgősségi kormányrendelet kapcsán annak állítólagos értelmi szerzője maga a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea nemrégiben azt hangoztatta, hogy annak előírásai révén „szembe lehet menni a feketemunkával is, és felszínre lehet hozni a munkaszerződések révén szentesített kötelezettségek teljesítésének módját”. Feltételezhető, hogy ez utóbbi tekintetében arra utalt, hogy megszüntethető lesz az a gyakorlat, miszerint egyes munkaadók nem utalták át, illetve megkéstek a társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a társadalombiztosítási költségvetésbe való átutalásával. Ezt a feltételezésünket támasztja alá Dragnea ama bejelentése is, miszerint a kormányrendeletben lesz egy olyan előírás is, miszerint amennyiben a jövőben a munkaadók nem tesznek határidőre eleget a munkaadók által befizetett, illetve a munkaadóktól visszatartott társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a költségvetésbe való átutalási kötelezettségüknek, akkor az a büntető törvénykönyv hatálya alá fog esni. A sürgősségi kormányrendeletben azonban ilyen előírás nem került be. Tehát egyelőre nemigen lehet bűntényről szó. Lehet viszont, hogy a büntető törvénykönyvet fogják módosítani. Addig is kikívánkozott volna a pártelnök, illetve a kormány illetékesei részéről a pontos és korrekt tájékoztatás. A jelenleg is érvényes jogszabályozás értelmében köztudott, hogy társadalombiztosítási hozzájárulási kötelezettsége van a munkaadónak és a munkavállalóknak is. Mindkét esetben az átutalás az előbbi feladatkörébe tartozik. De egy dolog, amikor a mulasztás a munkaadó által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást „érinti”, és más, amikor a munkavállalótól visszatartott és a nevében átutalandó hozzájárulásról van szó. Ez utóbbi esetében a pénzalapoknak az eredeti rendeltetésüktől eltérő célra való felhasználásnak is minősíthető, s ilyen esetekben akár bűnügyi eljárás is indítható. Tudtunkkal az évek során indultak is, de azok végkimenetele jobbára pénzbüntetésekben csapódott le. Arról nemigen tudni, hogy valakik is börtönbe kerültek volna ilyen cselekmények elkövetése okán. Lehet, hogy a jövőben másként lesz. Maradjunk egyelőre a tényeknél, illetve az ilyen jellegű állítólagos igen gyakori visszaéléseknél. No­vember 8-án Ionuț Mișa közpénzügyi miniszter azt állította, hogy országos viszonylatban 157 798 olyan munkaadó van, amelyek alkalmazottaik részére nem fizették be a társadalombiztosítási hozzájárulást, holott azok béréből a pénzt visszatartották. Hozzáfűzte azt is, hogy kétmillió alkalmazottról van szó. Kissé pontatlanul fogalmazott a pénzügyminiszter, mert ha ez így igaz, akkor nem befizetésről, hanem az átutalási kötelezettség elmulasztásáról van szó. Továbbá: miért nem említette meg a munkaadók által fizetendő hozzájárulások kérdéskörét is? Mondjuk ezt annak okán, hogy félhivatalos forrásokból származó értesülések szerint az átutalás elnapolása jobbára a szóban forgó hozzájárulások esetében „dívik”. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az adólistán olyan cégek is szerepelnek, amelyek évek, sőt esetenként évtizedek óta beszüntették tevékenységüket, történelmi adósságokat halmoztak fel az állami és a társadalombiztosítási költségvetésekkel szemben, s azok továbbra is szerepelnek az adósok névjegyzékén, de semmi remény sincs az adósságok megtérítésére. Az már csak hab a tortán, hogy az országos adóügynökség által nem is olyan régen közölt kimutatás szerint a különböző költségvetésekkel szembeni adósok listáján összesen csak 46 700 adófizető (jogi és magánszemély) szerepelt. Ugye van egy kis eltérés a két számadat között? Az ötszáz legnagyobb hátralékot jegyző cégek közt szép számban vannak állami tulajdonban lévők is. Így például az Országos Kőszén Kereskedelmi Társaság (CNH) listavezetőként 3,7 milliárd lej értékű költségvetési adóssággal szerepel. Amúgy a különböző számadatok már több mint egy hete nyilvánosságot láttak, de egyetlen minisztérium, egyetlen hatóság sem igyekezett tisztázni ezt a faramuci helyzetet. Hecser Zoltán