erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kéményseprő, szerencse?
Középkorú, borostás férfi csengetett be minap. Kéményt seperni kell-enaccsága? Köszönjük, nem – hadartam. A szakember rosszalló pillantást vetett a kéményre, de a magyarázatra, hogy az már csak dísz, mert évek óta nem duruzsol a csempekályhában a tűz, nem volt kíváncsi. „Hát, maguk tudják, Isten áldja” – szűrte a szót, s azzal már tovább is állt. Néztem, ahogy elballag a szomszéd házig, s közben észbe kaptam, elfelejtettem szerencsét kívánni. Sebaj, jutott eszembe egy régi sztori, ami miatt már komoly kétségeim vannak afelől, hogy Fortuna istenasszony és a kéményseprők kéz a kézben járnának. Történt sok-sok ével ezelőtt, hogy a felső szomszédban lakó Ibi néniék húsvétra készülve puccba tették a lakást. Hófehérre meszeltették a parányi előszobát, fürdőt, konyhát, szobákat. Fényesre vikszolták a parkettát, az ablakokat, ajtókat. Csillogott a vitrinben a porcelán, katonás rendben sorakoztak a kikeményített varrottasok, feszültek a karnison a habfehér, vasalt függönyök. Ragyogott a gyapjúszőnyeg és fénylett Ibi néni szeme is, amikor végignézett a patikatisztaságú lakásban. Ekkor csengetett be a szerencse. Ott állt az ajtóban, fekete ruhás, micisapkás, bajszos kéményseprő személyében. Köszönt és meg sem állt a nagyszobáig. A frissen mosott szőnyegen hagyott sáros lábnyomok jelezték: lehet, nem volt szerencsés beengedni. A gondolattól csak egy kicsit sápadt el a háziasszony. A guta akkor kezdte el kerülgetni, amikor a szaki egyetlen, határozott mozdulattal kinyitotta a kémény ajtaját és szempillantás alatt fekete bakacsinba vonta a hófehér szobát. A fekete, zsíros pernye szállt és szállt. Szempillantás alatt vastagon és zsírosan megtelepedett a függönyön, rárakódott a porcelánra, szőnyegre, bepöttyözte a falakat, parkettát. Minél feketébb lett a szoba, annál hófehérebb Ibi néni arca. Kétségbeesetten nézte, ahogy a pilinkéző koromsötét elfedi a patyolatfehérnek megálmodott húsvéti feltámadást. A kéményseprő is megérezhette a helyzet drámaiságát. Gyorsan kotort még kettőt, majd vállára tekerte seprűjét, végigpillantott a szobán, és tisztázta: ingyen sepert. Gálánsan kezet csókolt a kormos köténye sarkával könnyeit törölgető Ibi néninek, aztán bűnbánó arccal így szólt:Asszonyom, nézeteltérést kívánok!
Lázaár Emese
.jpg)
 cm.jpg)