Tizennyolcadik alkalommal szervezték meg Csíkszeredában a csángó napot. Az esemény szombat délután ünnepi köszöntőkkel és moldvai magyar fiatalok ünnepi műsorával kezdődött, majd vasárnap szentmisével zárult. A díszmeghívottak a szombati előadássorozaton Kájoni János ferences szerzetes kulturális örökségének nyomait tárták fel a moldvai magyarok népdalkincsében. Több nemzedék a színpadon. Még van kitől tanulni                                                             Fotó: László F. Csaba Aszombat délutáni csángó nap programját a csíkszeredai Gyermekek Háza Népdalcsoportja és az Izva csoport énekeseinek műsora nyitotta meg, akik nemcsak hagyományos csángó magyar dalokat énekeltek, de különböző hangszereken is játszottak. Ádám Rebeka zenepedagógus vezetésével közel ötven gyermekből állt össze a kórus, akik több moldvai faluból érkeztek. Évről évre változatosabb az esemény Szombaton a Megyeháza amfiteátrum termében tartott rendezvényen Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a jelenlevőket. Kiemelte: jó érzés, hogy ennyi csodálatos embert összehozott ez a nap. A több mint 18 éve minden évben megszervezett esemény évről évre gazdagabb, változatosabb és szép találkozásokra ad lehetőséget. Mint mondta: az idei csángó nap a Kájoni János-év kapcsán telik meg tartalommal, Kájoni János ferences szerzetes kulturális öröksége munkásságának, több mint 300 éves szellemi hagyatékának nyomait keressük a moldvai magyarok népdalkincsében, imádságaiban és ugyanúgy a csíki székelyekében is. A moldvai csángók kutatása Ezt követően Halász Péter néprajzkutató, az esemény díszmeghívottja osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel Isten malmainak kövei között című előadásában. Halász Péter, aki életének nagy részét a moldvai csángók kutatásának szentelte, Kájoni János szerepéről beszélt a moldvai csángók magyarságának a megőrzésében. – Kájoni János helyesen ismerte föl, hogy a protestantizmus előretörésével a csíki és gyergyói római katolikus székelyeknek és csángó magyaroknak milyen nagy szükségük van magyar nyelvű egyházi énekek összegyűjtésére és kinyomtatására, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent – hangsúlyozta a kutató. Kájoni munkája során mintegy 560 magyar és 260 latin nyelvű éneket gyűjtött össze, öt kiadásban, melyek közül a legjelentősebb a Cantionale Catholicum. Továbbá magyarra fordította a szentmise állandó részeit, 300 esztendővel a liturgia szentesített lefordítása előtt. Mint mondta: Domokos Pál Péter kutató a 40 éve kiadott, Édes hazámnak akartam szolgálni munkájában, kottákkal kiegészítve gyűjtötte össze Kájoni János énekgyűjteményét. Halász Péter arra is rámutatott, hogy a XVII. század második felében a pápa Kájoni Jánost Erdély apostoli kormányzójává nevezte ki, rendtársát, Tapolcai Istvánt pedig Moldva apostoli kormányzójává. A csíksomlyói és bákói ferences kolostorok szoros kapcsolatával magyarázható, hogy a Kájoni cantionaleból számos példány került a Kárpátokon túlra, és a XIX. század végéig nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a moldvai katolikus magyarok vallásos nyelve fennmaradjon. Bár elődeink megharcolták a harcot a magyarság fennmaradásáért, mára Moldvában a nagyszülők és szülők sok esetben más nyelven beszélnek egymással, mint unokáikkal. Az utódok nem ismerik anyanyelvi miséiket, népdalaikat, hagyományos imádságaikat, így könnyebben szakadnak el szülőföldjüktől. – Szerencsére akadnak a moldvai iskolákban, a magyar házakban, a csíkszeredai csángó továbbtanuló közösségekben olyan pedagógusok, akik Kájoni János szellemében ma is arra törekednek, hogy megismertessék a gyermekekkel múltjuk értékeit – fűzte hozzá a néprajzkutató. Bálint Erzse klézsei adatközlő, énekes az ünnepi készülődésről, a karácsonyi énekekről beszélt, majd elő is adott egyet közülük. A továbbiakban a gyermekek is felszólaltak, beszéltek a településről, ahonnan jöttek, illetve bemutatták népviseletüket. Moldvában ott tartunk, mint 300 éve Erdélyben Az eseményt dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató előadása zárta, Énekek a Cantionale Catholicumból Pusztinán címmel. – Moldvában ott tartunk, mint 300 évvel ezelőtt Erdélyben: könyvekre lenne szükségünk, hogy a saját imáinkat meg tudjuk tartani és továbbvinni – jegyezte meg a néprajzkutató, majd hozzátette: Moldvában nem fog megmaradni magyarnak senki, ha nem tudjuk elérni, hogy a papok, „akik a saját nyelvünket elvették, segítsenek, hogy újratanuljuk azokat”. Erdélyre is igaz, hogy a fiatalok elmennek, de Moldvára többszörösen – szögezte le Nyisztor Tinka. – Ha nem tudjuk használni a magyar anyanyelvünket az egyházon belül a templomban, akkor megszűnünk létezni – nyomatékosította a kutató. Az ünnepség tegnap 11 órakor a moldvai csángókért szóló ünnepi szentmisével zárult, melyen közreműködtek a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai. A csángó nap szervezői és támogatói: Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Kulturális Központ, Szent Kereszt Római Katolikus Plébánia, Csángó Továbbtanulók Közössége, Csíkszeredai Tanulók Háza Gyermek néptánccsoportja és a Domokos Pál Péter Egyesület.

Barabás Emőke