Fehér emlék oly szépen havazik mint gyermekkoromban amikor ráérős volt a borbély s a varga apám fehér gyolcsot mért jó néhány féldeciért lottón nyerte az anyagot amit felporciózott ötven méter hosszú volt a tárgynyeremény s ő bicskával szabta a lepedőknek valót az utcában mindenki kapott belőle aki csak gyolcsra áhítozott legszebb telem volt az akkori esténként kellett mosakodni takaróztunk csupa hófehérbe még a párnahaj is fehérbe volt téve kinn hatalmas pelyhekben havazott apám mérte csak mérte a fehér anyagot mintha tisztába akarta volna tenni e cudarul piszkos világot (2019. január) Dúdoló nyakunkra ült megint a tél időnkbe minden belefér járhatsz a jégen pingvinest vettem cipőből negyvenest eltelt már eddig negyven est cipőm vizet be nem ereszt jó boltból vettem garanciás érkezik a kalóriás* leolvassa a gázórát postaládámba ejt számlát azért jól megyen sorom nem osztoznak a sorsomon fehér kint minden szanaszét csak a majkucák** feketék felhő lepi a hold testét adjon az Isten jó estét polcon ecetes uborka be vagyok savanyítva hogyha álmodom rémeset írok valami rímeset mivel megint csak itt a tél a Vers időmbe belefér magányos nótám dúdolom ajtómat magamra zárhatom (2019. január) * fogyasztómérők leolvasója tréfásan ** görögkeleti apácák A jégkorongozó lesz-e meccs kérdi a jégkorongozó – nem tudom nem vagyok idevaló a jégpalota előtt vacog a jégkorongozó arca borostás lépése csoszogó jég van fagy mínusz húsz lehet mereven nézi a zúzmarás fákat jó lenne bent a fűtőtest mellett vagy ábrándozni hokimeccs alatt visszaidézni szép férfikorát góljait szurkolók hajráját amikor még nevétől zengett a csarnok s gólja hálót rezegtetett meddig kell ülni még e hideg padon mily jó lenne melegedni a stadion előterében néhány órányit ameddig a Nap a hidegen enyhít lesz-e meccs kérdi türelmetlenül a járókelőktől míg a padon ül: mi van már senki sem idevaló – kérdi félhalkan a jégkorongozó (2019. január) A professzor mi az hogy nincs itt jel – dühöng a professzor keresni fognak az akadémiáról én olyan messziről jövök ahol hiányolnak tudóskörök most dolgoznak híres könyvemen tanítványaim az egyetemen ráadásul még az út is rossz a sok kátyú sodromból kihoz vannak itt jelek professzor lehet keresni az úton túl beszéljen a sánc alól uram nálunk minden jel rejtve van hanem én tudok jobbik jelt mihelyt elhagyja ezt a helyt jobb útra fordulhat ahajt ahol a szél felhőket hajt kívánok jó utat jelesen máskor itt jelt ne keressen (2019. január) Apám „verse” apám költő volt szimbolista négy szóból állott egy versszaka így hangzott: ló…sz és esti fény nincs ebben sehol semmi rejtvény nem közölték tudtommal soha nincs arra utalás sehol hogy megjelent volna valahol egyszer aztán úgy határoztam kezembe én is tollat veszek ha felnövök én is költő leszek bevártam a téli évszakot hogy megírhassam a versszakot fogtam magam s jól beboroztam apám versére ily választ írtam: itt híres ménes volt hajdanán s mert kanca egy sem találtatván holdfényben vonult a ménes ami hasuk alatt lógott az rémes nem tudhatom meg apám válaszát talán szépítene híres versszakán: – fiam mit írtál lócsics s esti fény nincs ennél nagyobb förmedvény nem kéne-e a kancákról is írjak sajnos már erre sem válaszolhat (2019. január) Rezignáció megtudhattam valahára kikkel voltam közös akolban ha merült lelkem alkoholba magamat menten besúgtam ujjal mutatni senki másra csupán magamra tudhatok berendezkedtem hallgatásra ha tudok nyugton alhatok fogtak engem is vallatóra nos mikor kivel mit akar hol ketyeg időzített óra mondja csak mondja de hamar nem léptem soha úgy a pástra hogy tüzet vessen az avar ha nem vesznek mostanság számba az engem immár nem zavar hunyorgok hályogos szemmel mint lomha gyík a homokon s ha feltelek vélt vétkeimmel magam újból besúghatom (2018. november) Kor(m)osodón megszáll már a korom pedig nem akarom mindhiába pallom KOROM ül vállamon Elégia egy kerékpárról jó kiállású kemény bringa volt ha ülhettem rajta a lelkem dalolt hátsó kereke enyhén nyolcasolt mögöttem néha kutya is loholt megkönnyeztem mint gazda a lovát ha elkötik azt hitvány kupecek üthetem immár biciklim nyomát ellopták vele emlékeimet: a terményt mit rajta szállítottam a hátizsákot a krumpliszsákokat a halakat amelyeket fogtam eséseimet horzsolásokat pedig milyen jól megvoltunk ketten ha kifulladt inkább vezetgettem ha vígságra támadt néha kedvem nem civódott szépen jött mellettem az a világ rég elbiciklizett jóval lassúbb volt mint e mostani kerékpárom is azzal odalett hiába próbálom azt már keresni (2019. január) Micsoda világ ez… mintha más bolygón történne más földön más égszín alatt minden ami most van más térben lett volna (f)elejtve már önmagát is feledi az elme most minden oly idegen már a kályha szélén kihűlt étel vár másképpen röppen égre a madár fenetlen kasza ritkás rendet vág más hangon reccsen magasban faág a vendégváró nem marasztaló az éj csendje olykor fullasztó még a léptek nesze is más házakból hallatszik kutyaugatás az ember teste belerándul ha ajtója némelykor nyikordul unatkoznak tárgyaim porosan a virágváza mindjárt összeroppan ejtik az ejthetőt az ügyetlen ujjak feleslegesen nem mozdulnak minek a pluszok a fölöslegek oda hol híja van a szeretetnek micsoda világ ez micsoda bolygó ami biztos volt az is most imbolygó bűnünk sem eredendő már tapodtat sem lépne Józseffel a szamár miért hangzik másképp a szeretlek aki még hisz benne miért eretnek vagy el sem hangzik egyáltalán nem visel arcán szégyenpírt a lány hová lett a testnek jóleső érzete a boldogításnak édes ígézete a Föld más hangot hallat már az űrben rímpárok rejteznek rejtelmesen nyulat nyúzhatnak valahol egy csűrben kés pengéje villan furcsa fényben a fejszenyélnek sincs már jó fogása fűrésznek fülsértő a nyafogása micsoda Nibiru* ellenünkre bolygó humánumromboló rontja Isten alkotását melynek másutt nem találni mását eljárt már fölöttünk mellettünk alattunk tán érkezőben van nem tudhatjuk vagy csupán bolyongó tudatunk teremtette rettentésre s vele riogat hogy ébredjenek tudat alatti fekete lyukak melyek felhörpintik a Tejutat miféle troll** röppen szárnyba kapaszkodva micsoda bolond aki magasztalja itt élni s maradni mitől heroizmus saját szavát sem hiszi már a politikus nincs még veszély csupán a medve jár holtra issza magát a pakulár a nyáj hegy iránt halad netán szétszalad egyre hullik a hullani való minden mi undok volt s okádni való miféle világvég vagy tán egy új kezdet micsoda érzetek babrálják a lelket csillaghullások töltik be az estet mintha mindez más bolygón történne más létbe lenne minden belevésve más földön más égszín alatt az ember mintha tetves lenne vakaródzik bár léte véges végtelenbe vágyik falnak fordul s jól betakaródzik (2019. január) *egy feltételezett bolygó Naprendszerünkben. Ott „bolyong” a sumér legendákban(is) **ez esetben mitikus, félelmetes mitológiai lény