Sajnálatos és szokatlan esemény borzolta a kedélyeket az egyébként békés kisvároskámban, Gyergyószentmiklóson az utóbbi napokban: leverték, széttörték a Hópárducként közismert Erőss Zsolt hegymászó tiszteletére elhelyezett gránitból készült emlékplakettet az Oltárkőről. Kinek szúrhatott szemet, kit zavart, hogy tisztelői ekképp is megemlékeztek a Kancsendzönga meghódítása után életét vesztett hegymászóról?! – tették fel a kérdést többen is, mert nehéz elképzelni az elképzelhetetlent. Erőss Zsoltot ugyanis mindenki szerette. Kitartásból, állhatatosságból, de még székelységből is sokak példaképe mai napig a hegymászói pályafutását nálunk kezdő, de Magyarországon híressé vált hegymászó. Mi több, a román hegymászók színe-java is felnéz rá, és büszke arra, hogy alkalma adódott együtt mászni vele, vagy egyszerűen neki is sikerült végigmenni azon a sziklaösvényen, amelyen a Hópárducnak. S akkor most itt állunk az összetört plakett fölött és értetlenkedve kérdezgetjük: kinek szúrt szemet?! Mert noha a cselekedet vandálnak nevezhető, mégsem történt a szó szoros értelmébe vett vandalizmus, ugyanis nem egyszerű feljutni az Oltárkőre, ahhoz komoly hegymászó felszerelés, kötélmászás-technika ismerete szükséges. Magyarán, egy, az Oltárkőn elhelyezett plakettet nem tud leverni az éjszakai mulatságból hazafelé tartó randalírozó fiatal, mert az ilyesmire készülni kell és minimum két ember szükséges, hogy biztonságos körülmények közepette megközelítsék azt a helyet, ahol a plakett állt. És ez még mindig csak a hely megközelítéséről szól, mert a plakett leveréséhez éppúgy szerszám kellett, mint ahogy a felszereléséhez is. Legalább egy véső és egy kalapács kellett legyen az illetőknél, akik végrehajtották a kegyeletsértést – nevezhetjük nyugodtan annak a szomorú történést. A gyanú a szomszédos megye hegyi csendőreihez vezet és magyarázat helyett csak homályos ködösítés van a gyalázatos tettre. Mondjuk, ezek után épp a centenáriumuk évében ez engem meg sem lep. Jánossy Alíz