erős felhőzet
kevés felhő
Jószomszédi (v)iszony
Ki is a szomszéd valójában? A hivatalos meghatározás szerint valaki mellett vagy valaki közelében lakó személyt, családot nevezzük szomszédnak. Úgy gondolom, nem kell ezt különösebben forszírozni, hiszen mindenkinek van, a szomszédok pedig nagyban meghatározzák egymás mindennapi életét. Várostól faluig, igyekszik mindenki jószomszédi viszonyt ápolni, hiszen nem mindegy, hogyan viselkedünk egymással, bosszúsan mordul ránk valaki, vagy mosolygós arc köszön, ha kilépünk a kapun, ajtón.
Falun a szomszédságnak közösségformáló szerepe is volt régen, és a szomszédolás is nagy hagyománnyal bírt. Néhol még ma is összejárnak reggelente elfogyasztani a napot indító kávét (főleg az asszonyok), megbeszélni az aznapi teendőket, ám ez már csak az idősebb korosztályokra jellemző. A szomszédnak illik köszönni és megkérdezni, hogy van, hiszen ő a szomszéd – hallottuk állandóan gyermekkorunkban és tanítjuk erre mi is gyermekeinket.
Nem lehet okom panaszra, hiszen egy csendes, kis utcában élünk, ahol viszonylag sok még az üres, újonnan épített ház, a szomszédok pedig nagyjából korunkbeli, szintén kisgyermekes szülők. Az elmúlt két évben mondhatni háborítatlanul éltünk, néhány hónapja azonban megváltozott minden. A hátsó szomszéd ugyanis újraindította a szórakozóhelyét, ahová szombat este özönlenek a fiatalok. Ők kikapcsolódnak, kiengedik a gőzt, mi helyiek pedig igyekszünk becsukni füleinket és nem felhúzni magunkat a hangos zenén, amelytől akaratunk ellenére dübörög az egész ház. Aludni gyakorlatilag nem lehet, tenni viszont nincs mit, és még csak a zenei ízlésünk sem passzol – hiszen olyan zenét, amit szeret az ember, egye fene, elhallgatja hajnali fél 4-kor is, sőt, még ha úgy tartja kedve, dúdol is hozzá. Na de ezt?!
Nemrég vendégeink voltak, és mivel nem siettek, ízelítőt kaptak a ,,szombat esti lázból”. Barátnőm megállapította, hogy bár még mi sem vagyunk annyira ,,öregek”, azért a mi időnkben másként volt. Jót mosolyogtunk rajta, azán bólogatva nyugtáztuk, valóban a mi időnkben még szöveg és dallam is társult a zenéhez, s nem csak a basszus rázta a testünket. Persze változik a világ, és szórakozni, kikapcsolódni mindenkinek kell, viszont jó lenne végre kipihenten ébredni vasárnap reggel.
Hadnagy Éva
