György Magdáról szólnék, aki életében talán egész oldalas interjút is megérdemelt volna. A sors, az egészsége nem tette ezt lehetővé. A mulasztást soraimmal próbálom pótolni, elmondva, milyen embernek ismertem meg én György Magdolnát, nyugdíjaséveim egyik ajándékát, mert számomra az volt ő, és talán nem is csak az én számomra, hanem még sokak számára. György Magda nyugdíjas tanító néni volt, ha létezik egyáltalán nyugdíj egy népnevelő életében. Csak úgy áramlott belőle és feléje a szeretet. Amint az utcán sétálgattunk szép lassan, komótosan, nagyon gyakran összetalálkoztunk volt tanítványaival, akiknek az arcán egytől egyig a találkozás öröme tükröződött. Magdi azonnal név szerint is felismerte őket, én meg csak ámultam, hogy minden volt tanítványa mennyire szereti. György Magda a kötelező tananyagon kívül mindig valami pluszt is adott tanítványainak, ami később visszaszállt rá valamilyen láthatatlan aranypor formájában. Talán ezért lehetett neki olyan pozitív kisugárzása és ezért volt olyan megnyugtató az ő közelében tartózkodni. Nagyon tudott örvendeni az életnek, kereste és meg is látta a szépet. Voltunk együtt számos alkalommal szimfonikus hangversenyeken, prímástalálkozón, pilatesen, internettanfolyamon, angol nyelvkurzuson, ökumenikus istentiszteleten, uszodában, gombászni, sőt még agrártudományi tudományos ülésszakra is beültünk, nem egyszer, hátha tanulunk ott is valamit... Mindenre nyitott volt, minden érdekelte. Sokat gondolkodtam, miért nincs az ilyen emberből még több, hiszen ha többen lennének, kevesebb gyűlölet lenne a világban, az emberekben, a mássággal és az emberi gyarlósággal szemben. Remélni vélem, hogy az évek során a tanítványaiba oltott sok-sok szeretet megsokszorozódik, és ezáltal egy kicsit talán jobb – divatos szóval: élhetőbb – lesz a világ. György Magdival egy jó ember ment el közülünk – és nem csak csíkszeredaiak közül –, akit végtelenül szerettünk. Pihenj békében! A kurzusok, pilatesesek, angolosok nyugdíjasai nevében Albert Julianna, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]