tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Jó dolgunkban
A kutya is jó dolgában veszett meg – jut eszembe a mondás, amikor arra gondolok, hogy alig egy évvel ezelőtt eltörölték a gyermeknevelési támogatás értékének 3500 lejes felső határát, aminek következtében egyik hónapról a másikra 40 százalékkal, azaz 70 millió lejjel nőtt az állam által e célra fordított összeg. És megtörténhetett, hogy a gyermeknevelési támogatásra szánt összeg harmadát 242 személynek adják oda – a 143 ezerből, akik között volt olyan, akinek 35 ezer euró landolt havonta a számláján ilyen jogcímen.
Aligha hiszem, hogy annak a pár száz személynek épp ezen intézkedéstől jött meg a kedve a gyermekvállaláshoz. Egyrészt azért, mert a befolyó jövedelmükből könnyedén felnevelhették volna addig is utódaikat, másrészt hiszem, hogy egy bizonyos minimum meglétén túl a gyermekvállalás nem pénzkérdés. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1860 óta nem született még olyan kevés gyerek Romániában egy év alatt, mint 2016 februárjától idén februárig.
Tény, hogy Nyugat-Európában látunk a miénknél a kismamákra nézve jóval kedvezőtlenebb támogatási rendszereket, illetve pozitív példákat is. Belgiumban mindössze 4 hónap a szülési szabadság, és havonta 771 eurót kap a kismama, Bulgáriában 1 évtől 2 évig terjed ennek időtartama 340 eurós havi juttatással, Németországban 2 hónaptól 1 évig terjedhet, a kapott összeg pedig 300 és 1800 euró közötti. Lengyelországban 2 évig havi 95 eurót kapnak a kismamák, Svédországban pedig 3 évig 326 euró jár. A felsorolásból látszik, a családok szempontjából nem olyan rossz a mi rendszerünk – különösen, ha szüleink meséltek a három hónapos szülési szabadságról –, és talán annak a pár száz embernek sem akkora érvágás, ha csak a felső plafont kapják, azért, hogy a minimálbéreseknek is jusson pelenkáravaló.
