Sokáig semmi szükségem nem volt jogosítványra. Kolozsváron éltem és dolgoztam, tömegközlekedéssel vagy ha sürgős volt, taxival bárhová könnyedén eljutottam viszonylag rövid idő alatt. Az önszerveződő stoppolj online közösségnek köszönhetően a székelyföldi hazalátogatás sem okozott gondot, mindig került valamilyen fuvar. Ráadásul a zöld aktivistáktól állandóan azt hallotta az ember, hogy csökkenteni kéne az ökológiai lábnyomot. Teljesen jól elvoltam én jogosítvány és autó nélkül. Egyszerűen nem hiányzott. Tudtam nélküle élni. Itthon, a kies Székelyföldön szembesültem csak azzal a gonddal, hogy a tömegközlekedés nem zökkenőmentes. A szolgáltatások színvonala minimum megkérdőjelezhető. Igaz, ez az óvatos megállapítás messzemenően kimeríti a durva eufemizmus fogalmát. Néhány év után megelégeltem, hogy három órába kerül Csíkszeredából busszal és vonattal eljutni Székelykeresztúrig. Illetve a menetidő még nem is lett volna akkora baj, de a zsúfoltság miatt gyakran kényelmetlen buszozni. Ezért – jobb később, mint soha felkiáltással – beiratkoztam sofőriskolába. Mit mondjak? Kalandos. No, nem az elméleti kurzusok – noha az előadás színvonalára nem panaszkodhatom –, hanem a vezetés maga. Szerencsére remek oktatóm van, sok új dolgot tanultam. Akadt köztük hasznos és egy-két mókás is: például teljesen új értelmezését tanultam meg az idióta és a barom fogalmaknak. A világhálón is elérhető tudományos és köznyelvi szavak magyar értelmező szótára szerint az idióta gyengeelméjű, bárgyú, intelligencia és felfogóképesség nélküli személy. Ehhez képest a közlekedésben idióta az a személy, aki a záróvonalat átlépve szabálytalanul előz. Szintén az értelmező szótár meghatározása szerint: a barom szó eredeti jelentése nagyobb háziállat (tehén, ökör, ló). A falusi szóhasználatban elsősorban szarvasmarhát jelent ma is. Ehhez képest a közutakon azt a személyt nevezzük baromnak, aki kocsisort előz, miközben épp szembejön velünk – valószínűleg teljes joggal, mert ilyenkor a frász kerülgeti az emberfiát. Lám! Így gazdagodnak jelentéstartalommal rég bevált szavaink.

Kiss Előd-Gergely