borús égbolt
Itt a tavasz!
Tényleg jön a tavasz! – ez nemcsak onnan tudható, hogy március elejét írunk. Ennek teljesen nyilvánvaló jelei vannak, ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a hőmérők higanyszála egyre magasabbra kúszik. No nem Gyergyóban, mert ott egy-két árvízközeli állapotot leszámítva, a felmelegedés nem hozott még tavaszt, de a tavasz hírnökei is fázósan dideregnek még a hó alatt sok helyen. Ellenben a minap Székelyudvarhelyre szólított a kötelesség, és ott ismételten megdöbbenhettem attól, hogy mennyire más az időjárás a hegy két oldalán. Pedig tudtam, még emlékeztem, hogy ha a Gyergyói-medencéből a Libán-hágón keresztül átdöccenünk a Görgényen, teljesen más világ fogad, időjárásilag is. Mégis meglepődtem. De meg ám, amikor barátnőm udvarán megláttam a nyíló hóvirágot, örvendeztem is neki egy sort olyannyira, hogy észre sem vettem, rövid ujjú pólóban flangálok az udvaron. Még azt is teljesen természetesnek vettem, hogy barátnőm – míg én a hóvirágokat csodáltam – hamarjában összerakta a kerti asztalt, s mire feleszméltem volna, hogy hiszen még február utolsó napján vagyunk, már ott vigadtam egy kerti széken a 18-20 fokos melegben egy pohár borral a kezemben az udvaron. Nem is mentünk be a házba, csak amikor szürkülödni kezdett, olyan jó idő volt, mondjuk azért estefelé jólesett a termoanyagból készült kölcsönhanorák melege.
Szóval Udvarhelyszéken tavasz van – ez vitathatatlan és tagadhatatlan. Ez rendjén is lenne, hiszen azt eddig is tudtuk, hogy a Görgény másik oldalán 5-10 fokkal mindig melegebb van, és cirka egy hónappal hamarabb jön a tavasz. Igen ám, de tegnap reggel azt olvastam a „zinterneten”, hogy Csatószeg határában gólyát láttak. Ettől – s ne vegyék sértésnek a csíkiak, mert nem bántani akarok, de – finoman fogalmazva is, kicsit irigy lettem. De sebaj, hátha mire hazaérek Udvarhelyről, otthon is „gólya kelepel a háztetőn”.
Jánossy Alíz
