Hol volt, hol nem volt… egy utazásiiroda-vezető, Dimén-Varga László filozófiatanár, a székely anyavárosban, aki úgy gondolta, hogy többedmagával vándorútra indul magyar irodalmunk jeleseinek felkeresésére. E nemes cél elérésében Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő segédkezett. Közösen toborozták e téma iránt érdeklődőket, és nemcsak magyartanárokra, könyvtárosokra, hanem matekosokra, infósokra, orvosokra, mérnökökre, jogászokra, nyugdíjasokra találtak szép számban, Székelyföld különböző helységeiből. Székelyudvarhelyről indult a csapat április 26-án felvidéki irodalmi túrára. Egy kis pihenőt a Meszes-hegység lábánál fekvő Zilahon tartottunk a Fadrusz János alkotta Wesselényi Miklós szobránál, majd tekintetünk Ady Endre volt gimnáziumára, meg a szép fekvésű város 1907-ben újjáépített református templomára irányult. Ki ne ismerné Érmindszentet, Ady szülőfaluját, ahol két épületet is emlékháznak rendeztek be. Oda tartottunk mi is a továbbiakban. A nádfedeles parasztház homlokzatán híres költőnk domborműve található. Bent családi ereklyék, kordokumentumok, fényképek idézik Ady Endre nagyságát, aki vallotta „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. Ez a kirándulócsapat is hosszú utat vállalt, hogy irodalmi nagyjaink nyomdokán haladjon. Magyarországon egy ügyes, felkészült udvarhelyi születésű fiatalember szállt fel buszunkra Bolyai Csaba személyében, aki a továbbiakban az idegenvezetést alapos történelmi háttérrel végezte, kicsit ódzkodva attól, hogy volt gimnáziumi tanárjai is a csoporttal voltak, és ki kellett vágnia a rezet előttük. Estére Egerbe érkeztünk, ahol a műemléki védettséget élvező belváros tárult elénk, eklektikus házaival. A kupolás, kéttornyú klasszicista székesegyházat Hild József tervezte. A felvezető lépcsősornál Szt. István, Szt. László, Péter és Pál apostolok szobrai láthatók. Tovább sétálva barokk, copf stílusú paloták, templomok, házak hosszú sora következik. Egyik tér legszebb alkotása Dobó István szobra egy végvári vitéz és egy várvédő hős egri nő alakjával együtt. A központban magasan kiemelkedik a kéttornyú minorita templom. De mielőtt beesteledett, Eger legfontosabb épületrendszeréhez, az egri várhoz sétáltunk, kicsit felidézve Gárdonyi Géza Egri Csillagok várvédő hőseit. Tartalmas sétánk után jólesett a szállásunk 200 éves borpincéjében elfogyasztott vacsora, borkóstolóval egybekötve. Utána népdalokkal fejeztük be az estét. Másnap reggeli után az eger­szalóki barlanglakásokat látogattuk meg. A riolitkőből kivájt, kifúrt lakások, istállók ma skanzenként működnek. Az ott látott 3 D-s mozi időutazásra sarkalt. Majd az egerszalóki termálfürdőben dédelgettük magunkat, és a Sódombban gyönyörködtünk, amely valójában mészkőlerakódás, és a lefolyó víz látványos terasz-képződményeket alakított ki rajta. Továbbutaztunk, és nemsokára a gyönyörű Felvidékre értünk. Alsósztregován, a kicsi nógrádi faluban, a 18. század végi Madách Imre-kastélymúzeumot tekintettük meg. A 2012-ben felújított kastélyban írta meg Madách főművét: Az ember tragédiáját. Korabeli berendezésekkel kialakított szalon, dolgozószoba fogadja a látogatókat, majd Az ember tragédiája színeit láthattuk megelevenedni „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim” mottóval. Egy mű, amelyet úgy ismer és tud magáénak az egész világ, mint az egyetemes nagy szellemóriások alkotásait. Az Úr üzenetével hagyjuk el az emlékkiállítást, amely létünk értelme is: a küzdelem és a mindig újjászülető remény „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”! A következő állomás az Ipoly mentén fekvő, a szlovák–magyar nyelvhatár közelében levő Szklabonya, ahol a zsúpfedeles Mikszáth-emlékházat kerestük fel. Ebben a házban cseperedett fel az író, itt volt kisdiák, majd egy rövid ideig feleségével is itt élt. A következő megállóhelyünk a kora esti órákban Komárom volt, magyar nemzetünk világhírű fiának, Jókainak, a városában. Az 1788-ban felszentelt, de bombatámadás és ismételt tűz miatt a későbbiekben felújított református műemlék templomban, a családnak külön padja volt, a felirat ma is őrzi: „Jókai család”. Itt ült a Jókai család minden vasárnap. A híres városban megtekintettük a Jókai-szobrot, no meg Komárom történelmi városának egyik legnagyobb turisztikai látványosságát az Európai-udvart, mely 45 különböző európai ország építészeti stílusát magán viselő építményekkel várja a turistákat. A harmadik nap Zólyom várát kerestük fel, ahol meglepetésünkre Bolyai Csaba idegenvezetőnk titkon korabeli katonaviseletbe öltözött és úgy beszélt a gótikus-reneszánsz, kőpártás várról. Ebben a várban született Balassi Bálint, itt őrizték egy éven át a magyar Szent Koronát, és itt koronázták királlyá Bethlen Gábort. Bronz domborműves emléktábla jelzi Balassi emlékét. A kapualjban levő gótikus fülkében Borbély Hajnalka magyartanárnő gitárkíséretében néhány Balassi-strófát énekeltünk el. Keleméren a Tompa Mihály emlékmúzeumot látogattuk meg. A költő az 1848–49-es szabadságharc idején református lelkészként töltött itt két évet: „Hogy pap vagyok, mindenki tudja, / Alázatosság jelszavam, / És erre a mestergerenda / Emlékeztet derekasan, / Mert a világ ha néha elkap, / S kissé följebb emelkedem: / Megrendül még az agyvelőm is, / Úgy belevágom a fejem” (Az én lakásom). Hát, mi tagadás, közülünk is néhányan beverték a fejüket az ajtófélfába. A csodálatos Kassára az esti órákban érkeztünk. Esti sétánk gyönyörűségét a Szent Erzsébet-dóm meg a zenélő színes szökőkút látványa növelte. Márai Sándor ülő gránitszobrával szemben levő üres széken néhányunk fotózkodott. Másnap délelőtt látogattuk meg az idén januárban, a magyar kultúra napján megnyitott Márai Emlékkiállítást. Több termet foglal magába, ahol az író idézetei, régi bútorai, könyvtára, felesége Lola dolgai, filmrendező öccse Radványi Géza egy-egy filmrészlete stb. látható. Gondosan elrendezett, tartalmas volt e kiállítás is. Tovább nézelődtünk Kassán, és nem tudtunk betelni. A gótikus Szent Erzsébet-székesegyház öt hajójának lenyűgöző méreteivel Szlovákia legnagyobb templomának számít és Közép-Európa egyik legszebb gótikus építménye. Főoltára 48 táblaképet tartalmaz. Hatalmas szárnyas oltára a szobrászművészet egyik legszebb alkotása. Az alagsorban levő Rákóczi-kriptában meghatódottságunkban elénekeltük himnuszainkat. Folytattuk utunkat a Rodostói Ház megtekintésével a Hóhérbástya udvarában. A kétszintű épületben a Rákóczi-emlékeken kívül Mikes Kelemennek is van szobája, eredeti rodostói bútorokkal. Az emlékházban korabeli fegyverek, zászlók, érmék, címerek, viseletek, Rákóczi saját kezűleg készített karosszékének másolata ragadták meg tekintetünket. Az udvaron 2006 óta Rákóczi-emlékmű áll. Innen indultunk Széphalomra, ahol a Kazinczy-mauzóleumot kerestük fel, amely Ybl Miklós tervei alapján készült, neoklasszicista stílusban. Kazettás mennyezete gyönyörű. Személyes tárgyak, kéziratok, festmények vannak benne. A körülötte levő emlékparkban a nyelvújítás vezéralakjának és családjának sírjai találhatóak. Továbbutaztunk Prügyre, ahol a zsúpfedeles Móricz-emlékházat látogattuk meg. Kéziratok, korabeli bútorok, családi képek, valamint Móricz munkáiban megjelent személyek élettörténete díszítik a kiállítást. Az esti órákban érkeztünk Kárásztelekre, ahol a pezsgőgyártás fortélyaival ismerkedtünk meg. Az európai színvonalú, ultramodern technológiával rendelkező pincészet finom boraival és pezsgőjével állt elő. Kellemesen jó hangulatban érkeztünk szálláshelyünkre a Zilah melletti elegáns szállodába. Hazafelé jövet megálltunk még Pusztakamaráson és megtekintettük a Sütő András-emlékházat, amelyben családi képek, megjelent könyvei, néhány bútor található. Fennebb haladva a faluban, a református templomot is megnéztük, ahol a Kemény család relikviáit őrzik, a templomkertben pedig a sírjaik láthatóak. A délutáni órákban még megejtettünk egy pisztrángvacsorát Vármezőn. Az esti órákban április utolsó szombatján érkeztünk Székelyudvarhelyre. Összegzésképpen, ahogy a köszönőbeszédekből is kiderült: mindenki elégedetten tért haza otthonába, hiszen tartalmas magyar irodalmi-történelmi útban volt részünk! Szép volt, jó volt, igaz volt… ha nem hiszed, járj utána! Nagy-Imecs Zsuzsánna, nyugalmazott könyvtáros, Székelyudvarhely