borús égbolt
borús égbolt
Ipics-apacskodás Csíkban
Rég nem örvendett annyira a lelkem, mint amikor nemrégiben két kislány megszólított, és arról érdeklődött, hol találja meg azt a domborművet, amelynek képe a kezükben lévő lapon is szerepel. Másnap, harmadnap, s a következő héten is szinte egymást verték le a gyerekek, amikor szintén lapokat szorongatva a kezükben, csapatostul felkeresték a városközpont legfontosabb emléktábláit. Fényképeztek, jegyzeteltek, kutyával, rollerrel, kerékpárral, kishátizsákkal vették nyakukba a várost, ismerkedtek Csíkszeredával, saját környezetükkel, gyakran saját iskolájukkal és egykori nagyjainkkal. Azt mesélik, a múlt hét végén egyenesen tumultus volt néhány emléktáblánál, s várakozni kellett, hogy a következő gyerekcsoport is odaférjen, és érdemben szemügyre vegye. Ezzel jár ugyanis az Ipics-apacs, a Nagy Imre Általános Iskola honismereti játéka, amelyet immár nyolcadszorra szerveztek meg, és amelynek középpontjában ezúttal a megyeszékhely emléktáblái és domborművei álltak. Szász Endre, dr. Nagy András, dr. Pál Gábor, Gál Árpád, gróf Majláth Gusztáv Károly, Petőfi Sándor, Tőzsér József, Domokos Géza, Tamás József, Nagy Imre, Nagy István, Venczel József, Márton Áron és Szent István emléktábláit keresték így fel a gyerekek, néhány napig témát jelentettek a családokban és osztálytermekben a feladatlapok, és együtt lehetett gondolkodni azon is, kinek kellene a következő emléktáblát állítani. Kíváncsian várom az eredményeket – a javaslatokat, az emléktáblákhoz kapcsolódó történeteket, fotókat –, és nem a nyertesek nevét, hiszen ez utóbbiak máris rekordszámban vannak. Amint a szervezőktől megtudtam, minden eddiginél többen, 227-en juttatták el nevezéseiket a megadott időpontig a Nagy Imre iskolába, vagyis legalább ennyi gyermek kimozdult a számítógép elől, körülnézett a saját környezetében, hasznos délutáni vagy hétvégi programot szervezett a barátaival. Valamennyien bátran kiálthatják hát, Ipics-apacs, Csíkszereda! (Még) itt vagyunk!
Daczó Katalin
