Hirdetés

Igaz történetek korunk hőseiről

HN-információ
Őt is az egyik „tisztogatás” űzte el a Bolyairól. A I. éves filológust nem hagyták munka nélkül, behívták katonának. (Gondolta a hatalom, hogy ott legalább szem előtt lesz a Kolozsvár környéki papgyerek.) A két év angyalbőrben-bakaruhában eltelt, parancsnoka jóváhagyott évente két-két alkalommal pár napos kimenőt. Leszerelése után hazament, édesapjának, szomszédoknak segédkezett a földművelésben, de évente kétszer most is Kolozsvárra látogatott – így helyes, bizonyára oda udvarol, gondolta Édesapja. A második év végén meghívta Édesapját, öccsét egy pohár borra, és boldogan jelentette, Édesapám, tanár vagyok. A katonaság alatt, majd utána két év alatt látogatás nélkülin, levelező tagozaton elvégezte az egyetem magyar irodalom-történelem szakát. ’58 körül öreg terepjáró, kb. a világháborúból visszamaradt idős járgány áll az Agronómiai Intézet egyik tanszéke előtt. Míg a Tudományos Akadémia részéről jött látogató dr. Cs. J.-vel tárgyal, látjuk, a fiatal „kormányfő” a kocsiban ül, kezében egyetemi jegyzetnek tűnő könyv, füzet, ceruza. Még párszor jön a látogató, a kép mindig ugyanaz. Kolozsvári évfolyamtársam megfejti a titkot. Az ifjú sofőrt nem „az egyetem fura ura” távolította el a Műegyetemről, hanem egy újabb tisztogatás. Ő, kihasználva a holtidőket, amiket „gazdájára” várva kell eltöltsön, „folytatja tanulmányait”, majd sikeres, összevont vizsgákat tesz, és egy évvel korábban kap gépészmérnöki diplomát, mint egykori évfolyamtársai. (Mint József Attila, aki nem középiskolás fokon akart taní-tani.) Ifjú barátom és egy időben munkatársam, munkája mellett magántanulóként érettségire készül. Minden érdekli, a díszhalakkal kezdődően a műszaki tudományokig, minden, ami emberi. Eljön a megmérettetés napja, K. díszbe vágja magát, a „komisz komisszió” előtt tételt húz, kérdése a Belsőégésű motorok működési elve. K. előbb elmondja bevezetésképpen a gőz feszítő erejét felhasználó gépek hosszú történetét, Denis Papin dugattyús gőzgépétől a gőzmozdonyig, majd rátér a benzinnel és nyersolajjal működők osztályozására – közben a bizottság kibővül, hallgatják a kiselőadást, aminek nem minden részét ismerték –, a dízelmotor működésének ismertetésére már nem is kerül sor, megkapja a jelest és egy kérdést, mivel foglalkozik? Traktorista vagyok. Mónika, légy nagyon büszke Édesapádra!!! Traktorista – mezőgépész. Egy furcsa társadalmi kategória, amely a mezőgazdaság gyors, ún. szocialista átalakításakor, néhány földet szerető ember, néhány igásló, és pár frissen végzett, vagy más munkahelyről „kiemelt” szakember mellett a munka nehezét vitte. A kabin nélküli traktorok nyergéből szép lehetett a világ az alig huszonéves legényeknek, de a szél, eső és a por nem mindig volt barátságos velük. S ha romlott a traktor vagy a vontatott, vagy függesztett gép, sokszor lekerült a „bászka” a fejről, mutogatott az ég felé, jobb esetben a GTÁ (SMT) felé a motorinás-olajos ifjú, de humoruk, emberségük nem hagyta el őket. A SMT a „Sok Mocskos Traktorista” rövidítése volt, szerintük a GTÁ pedig a Gettó rövidítése. Két apró történet: Lejárt a nyári kampány, a már nem szükséges gépeket kijavítva, megzsírozva, „sztokálni” kell, mert jön a „recsepció” Kilyénfalvára. Venci, a szalmaprés nincs kijavítva, mondja Sz. Sanyi, a főmérnök. Nem lehet, mérnök úr, család van benne. Igen, valóban pár madárfióka tátog élelemre várva. Jól van, V., de ahogy kirepülnek a kis madarak, legyen a gép előkészítve a következő kampányra. Gyergyói határ. Vegyszeres védekezés perje ellen. Törzsoldat megkeverve, de hígítani kell. M. Pali a közeli patakból megtölti a „vidánzsort”, az 5000 literes mozgó tartály hamar megszippantja magát, kellene induljon a három permetezőgép. Csak egy pillanat, mérnök úr, a nívót jelző pohárban ott ugrál egy béka, nem hagyhatom kínlódni a szerencsétlent. És amikor egy „kampány elvtárs” vasárnap is délutáni munkára kötelezte volna a traktoristákat a szükséges heti karbantartás helyett, olyan is volt közöttük, aki visszaválaszolt: Maga hiába jön nekem a Pártunk és kormányunk szöveggel, a kormány az én kezemben van. Szathmáry János, Gyergyószentmiklós [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!