Hozzánk legközelebb Londonban van a közönség számára is kipróbálható földrengés-szimulátor, száz kilométeres körben pedig egyedül a székelyudvarhelyi könyvtárban működik digitális planetárium vagy éppen 3D-s filmvetítés. Többek között a téka sokrétű szolgáltatásairól faggattuk Szőcs Endre igazgatót. – Mennyire volt eredményes a könyvtár tevékenysége a múlt évben? – Ha a normál időszakot veszem, azaz mondjuk a 2013 és 2020 közötti évekre reflektálok, akkor elmondható, hogy nagyon jól látszik egy lineáris növekedés, a látogatottságot, könyvtárhasználatot, beiratkozók számát is tekintve. Viszont az utóbbi két esztendő ezt teljesen felülírta, a járvány miatti összevissza helyzet azt eredményezte, hogy szinte összehasonlíthatatlanok a statisztikai adatok. Ha 2020-hoz viszonyítom a tavalyi évet, azért érződik, hogy már többet voltunk nyitva, ezért minden szám növekedett, de ezek azért messze elmaradnak a 2019-es adatoktól. Például: 2019-ben az újonnan beiratkozók száma meghaladta az 1600-at, ez a következő évben 400 körülire csökkent, tavaly pedig majdnem 800-ra nőtt. A kölcsönzőink, helyben olvasóink száma bizonyos mértékben véges, úgymond plafonálódott az elmúlt időszakban, és az elmúlt két évben nagyon megcsappant a gyerekekkel való találkozások lehetősége is. Rengeteg olyan szolgáltatásunk van, amely nagyobb csoportokat is tudna fogadni, ezek mind leálltak. Annyira, hogy amikor újra „elővehettük” ezeket, szinte újra kellett tanulnunk, mit is szoktunk mondani, milyen sorrendben szoktak történni a dolgok… – Egyébként miért tartja fontosnak, hogy a könyvkölcsönzésen túl sokrétű szolgáltatást nyújtson a könyvtár? – Mindig egy picit kifelé szoktunk tekinteni, és látjuk, hogy Európa-szerte gyönyörű könyvtárak épülnek. Mindegyik találkozik egy ponton: közösségi teret próbálnak létrehozni, ahol nemtől, kortól, végzettségtől függetlenül találkozhatnak az emberek, jól érezhetik magukat, elfoglaltságot találnak, képződhetnek, hiteles forrásokat találnak az internettel szemben, ahol az adatok hitelessége sokszor megkérdőjelezhető. Vannak nagyon jó példák arra, hogy nagy tömegeket vonzanak a könyvtárak, ahol a fiatalok is otthon érzik magukat. Én hiszem azt, hogy ebbe az irányba kell figyelnünk nekünk is, és nem abba, hogy hogyan tudnánk olyan automata rendszert létrehozni, hogy bárki bármikor bedobhassa a visszahozott könyvet, és számítógépen bepötyögje, hogy mire van szüksége, és azt kivegye. Létezik ilyen is a világban, de mi a másik utat próbáljuk járni. Ezért van ennyi szolgáltatásunk, amelyek nagyon széles körből vonzanak be látogatókat. A digitális planetáriumot például negyedikes kortól ajánljuk, de a nyugdíjasklubok tagjai is nagyon élvezik. Persze, vannak „korspecifikus” dolgaink is, például egy quilling foglalkozás (alkotás papírcsíkok felhasználásával – szerk. megj.) nem annyira szól a felnőttekhez. Szóval, ellentétben más könyvtárakkal, amelyek főként a gyermekekre koncentrálnak, mi próbálunk úgy nyújtani szolgáltatást, hogy más korosztályok is találjanak nálunk tartalmas időtöltési lehetőséget. Vállalkozások, intézmények, szervezetek jönnek el hozzánk, mert akár egy egész délutánra jó közösségi élményt tudunk nyújtani. Ott van a szabadulószoba, a planetárium és a földrengés-szimulátor, lehet filmet nézni stb. – Mit emelne ki a tavalyi tevékenységek közül? – Nagy lelkesedéssel fogadtam az első székelyudvarhelyi tematikus év ötletét, ami a Könyv Éve volt, bár egy kicsit szkeptikus is voltam, hogy a program hogyan is fog megvalósulni a járvány miatt. Egyik legkiemelkedőbb esemény ugyebár az őszi könyvvásár volt, ami – függetlenül attól, hogy nem egy népes közönségnek szóló, fesztiváljellegű esemény volt – nagyon jó visszhangokat keltett helyben is, de az ide érkező kiadók, szerzők körében is. Hamar kiderült, hogy ez folytatásra érdemes, és úgy néz ki, hogy van rá akarat, kapacitás és pénz is. Sőt, elárulhatom, hogy várhatóan október 14–16. között lesz az idei könyvvásár. Egyéb hozadéka is volt a Könyv Évének, például nagyobb figyelmet kapott a könyvtár, és nagyobb költségvetésből gazdálkodhattunk. Olyan dolgokat is sikerült megvalósítani, amelyekre már rég szükség lett volna. Például végre le tudtuk cserélni az elavult, lassan „muzeális” korú számítógépeinket laptopokra, tableteket vásároltunk, amelyek teljesen más dimenziót nyitnak az adatkeresésben az olvasóknak. Ami még nagyon szívügyem volt tavaly, az az év végén lezajlott Könyvkereső játék, amiben a könyvet, a technikát és a technológiát, digitális alkalmazásokat sikerült találkoztatni, még Csíkszeredából is játszottak velünk, pedig a játékban minden Székelyudvarhelyhez kötődött. – Mennyire sikerült gyarapítani a könyvállományt? – Soha annyi pénzünk nem volt még könyvek vásárlására, mint az elmúlt évben. Amikor 2013-ban idejöttem, 3600 lejt költhettünk könyvek beszerzésére és folyóirat-előfizetésekre. Tavalyelőttre már eljutottunk 30 ezer lejig, de tavaly, a Könyv Éve égisze alatt 50 ezer lejre nőtt az új könyvekre és periodikákra fordítható összeg, ezt még közel tízezer lejjel kipótoltuk a FussNEKI! adománygyűjtő közösségi futás révén. Azt tudom mondani, hogy egy ekkora összeg a mi könyvtárunknak nagyjából elegendő is. – Az elszabaduló energiaárak miatt éreznek már nehézséget? – Gázszámlát még nem kaptunk, mert a szolgáltató, ahol voltunk, megszűnt, de biztos, hogy ijesztő lesz, amikor megérkezik. Kézzelfogható probléma viszont, hogy a húszéves kazánunk gyengélkedik, egy adott pillanatban úgy nézett ki, hogy nem is tudjuk elindítani. Ígéretet kaptunk az önkormányzattól a cserére. És maga az épület is folyamatosan pénzébe kerül a városnak, hiszen az ingatlan feléért bért kell fizetni. – Egyébként mennyire felel meg ez az épület, az infrastruktúra egy ekkora város könyvtárának? – Természetesen mindenki egy új könyvtárépületről álmodik… De komolyra fordítva a szót: egy könyvtár szempontjából nagyon fontos, hogy forgalmas, központi helyen helyezkedjen el, és ez a mi esetünkben ideális. Ez a könyvtár így, ahogy van, jól van. Az adott helynek, adottságoknak megfelelően rendezkedtünk be. Azáltal, hogy ebben az épületben sok kisebb-nagyobb tér van, sokféleképpen tudjuk belakni, és ügyes szervezéssel minden tér többszörösen hasznosítható. – A Facebook-oldaluk bejegyzéseiből jól látszik, hogy egyre erősebb a könyvár e-könyvek terén is. – Egyik nagy megvalósításunk a több mint száz magazin olvasását lehetővé tevő weboldal bérlése, ami nemcsak a friss megjelenések megtekintését, hanem a retrospektív olvasgatást is lehetővé teszi. Olyan kiadványok vannak köztük, mint a Retro Mobil, a Motorrevü, az IPM Magazin, a History, a GEO magazin vagy a Turista természetjáró magazin stb. Ezt a szolgáltatást helyben, az említett új tabletek használatával veheti igénybe az olvasó. A másik kiemelendő az úgynevezett EISZ program, ami a magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia közös programja, és amelynek révén gyakorlatilag 9 elektronikus könyvtár adatbázisához van hozzáférésünk. Letölthető e-könyvekről van szó a szépirodalomtól kezdve a közgazdaságtudományon, filozófián át az informatikáig, és mindez a mi hálózatunkon keresztül ingyenesen használható. Például, ha valaki otthonról kikeres egy könyvet, amire mondjuk egy kutatáshoz szüksége van, itt nálunk letöltheti. Továbbá együttműködést kötöttünk az Arcanum Digitális Tudománytárral is, amely Magyarországon talán a legnagyobb és legolvasottabb elektronikus könyvtár. Ez is ingyenesen elérhető nálunk. Ezeket a szolgáltatásokat még elég kevesen veszik igénybe, de hiszem, hogy idővel beépül kellőképpen a köztudatba, hiszen pedagógusok, kutatók, egyetemisták számára felbecsülhetetlen értékkel bírnak. A szakirodalommal például elég nehéz lépést tartani, de az EISZ program épp ezt váltja ki: itt a legfrissebb adatok vannak, gyakran olyan könyvek is elérhetők, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg, de elektronikus formában már igen. – Végezetül beszéljünk egy kicsit az idei tervekről. – Az egyik nagy újdonság az idei tematikus évhez, a Zene Évéhez kapcsolódik. Ugyebár mi minden évben részt veszünk a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) Heuréka programjában, ennek köszönhetően valósult meg a planetárium, de tavaly például pedagógusok digitális kompetenciáit próbáltuk meg fejleszteni. Idén pedig különleges zenei eszközök, azaz digitális és elektronikus hangszerek interaktív kiállítását készülünk megvalósítani. Például ez a doboz, ami itt van az asztalon, nemrég érkezett Olaszországból, és olyan lézerhárfa van benne, amivel például Jean- Michel Jarre is zenélt. Tudomásom szerint ilyen jellegű kiállítás még nem volt. A hangszerek nagy része már itt van, és odaadtuk a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola zenész diákjainak, hogy „ismerjék ki”, ők fogják majd bemutatni a közönségnek, hogy mit is tudnak. A kiállítással tavasszal rukkolunk majd elő.

Asztalos Ágnes