Ambrus Éva nyugdíjas pedagógust a 40 évnyi pedagógiai pályafutása során szerzett tapasztalatairól kérdeztük. Elmondása szerint már a 90-es évek előtt is nagy igény volt az óvodákra mint oktatási intézményre, bár kevesebb volt belőlük, a megengedett 20-25 fős csoportok helyett a túljelentkezés miatt, sok esetben kénytelenek voltak 30-as csoportokat indítani. A rövid programú óvodákra nagyobb igény mutatkozott, mint a napközis, hosszú programú óvodákra. A városban és a városszéleken jelentős létszámú rövid programos óvodai csoportok működtek. – Többnyire azonban az volt a jellemző, hogy a szülők gyerekeiket az otthonukhoz és a munkahe­lyükhöz legközelebb elhelyezkedő óvodába íratták – mutatott rá a pedagógus. A kivételt azok a ritka esetek képezték, amikor a legközelebb eső óvoda rövid programú volt, a szülők pedig nem tudták megoldani gyerekük délutáni felügyeletét, munkahelyi programjuk miatt. Az esetek nagy részében azonban vagy a szülők váltásban dolgoztak, vagy a nagyszülőknek, illetve más családtagoknak módjukban állt vállalni a gyerek délutáni felügyeletét. – A városszéleken – Taploca, Zsögöd –, illetve a közeli településeken – mint például Pálfalván – az óvodák rövid programmal működtek, így már akkor azok a szülők, akiknek ez problémát jelentett, behozták a városba kicsinyüket napközis óvodákba – mondta Ambrus Éva, hozzátéve: a hosszú programú óvodák iránti igény egyre nőtt, így a 2000-es évekre a jól működő községi önkormányzatok is igyekeztek napközis óvodává alakítani az addig rövid programmal működő óvodái­kat, hogy ne kerüljön rájuk lakat. Mint mondta, akkoriban is divat volt faluról városi óvodába vinni a gyermeket, s ez napjainkban sincs másként. A tapasztalt pedagógus elmondta, a 2000-es évek után az óvodák tárgyi környezete is sokat fejlődött, jó irányba haladt vidéken is. Különböző minisztériumi rendelkezéseknek köszönhetően átszervezések, összevonások voltak sajnos, ami az oktatás minőségét befolyásolta, mégis elmondható, hogy az óvodában zajló oktató-nevelő munka színvonala emelkedett, a pedagógusok nyitottabbak lettek a változásra és befogadóbbá váltak az alternatív pedagógia iránt. A továbbképzéseken részt vevő pedagógusok sok új dolgot vittek be az oktatásba. – Megyeszinten és a környező városokhoz képest is jól állunk mind a tárgyi környezet felszereltsége, mind az újra, szépre való igény szempontjából – fejtette ki a pedagógus, hozzátéve: – A változás a fejlődés előszobája, de meggyőződésem, hogy amikor elindítanak egy új rendszert, kellene hagyják, hogy az beérjen és gyümölcsöt hozzon, mielőtt újabb változást bevezetnének. A pedagógusok is nyugodtabban tudnának így dolgozni és biztonságban éreznék magukat. Az óvodákban dolgozó szakemberek, pedagógusok állandóan gyarapítják intézményüket, pályázatok és szülői segítség révén, hogy eszköztáruk naprakész legyen, mert azonfelül, hogy az állam biztosítja az intézmény működését, a berendezésen és az eszközökön is múlik az oktatás minősége. Barabás Emőke