Húsvét után
A rugonfalvi templom falképtémája a „Háromkirályok hódolata.” Ez a falkép alapvetően két embercsoportot különböztet meg: a Krisztus felé haladókat, kiknek fényes az ábrázatuk és királyi a ruházatuk, valamint a Krisztustól távolodókat, kik üres tekintetű Lelketlenek és sötét ábrázatúak. Ez a két embertípus a húsvéti sír körül is megjelent. Az egyik a sír lezárásában volt érdekelt, a sír lepecsételésével és őriztetésével jelezte, hogy ezt az állapotot kívánja fenntartani. A másik a megnyílt sírbolt után sírva kereste a hiányzó Jézust. Ez a két embertípus ma is jelen van a világban. Sokan megölik ma is Jézust, eltemetik és lezárják a sírt. Ne tanítson, ne mutasson rá az emberi hitványságokra, ne figyelmeztessen a Lélek hangján, hanem hallgasson! Úgy tűnik, hogy ma ők vannak többen, de csak azért tűnik úgy, mert ők a hangosak, ők azok, akik erőszakoskodás által a figyelem központjába kerülnek. Mert azok, akik igazán Krisztust keresik, akik Krisztus nélkül üresnek érzik életüket, csendben, szelíden érkeznek a sírhoz, úgy, mint azok a bizonyos asszonyok húsvét hajnalán. És nekik, csak nekik szól az angyal biztatása: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” (Mt 28,5/b) Aki a megfeszített Jézust keresi, az ma sem kell féljen, mert számára van folytatás. Erről a folyatásról maga az angyal tesz tanúbizonyságot: „Nincs itt, mert feltámadott!” (Mt 28,6/a) Ezáltal válik nyilvánvalóvá, hogy húsvét után csak egy úton folytatódik az Élet, a feltámadás útján. Szól ma is az angyal biztatása a Krisztust keresőknek: ne figyeljetek a Krisztust gyilkolókra, Ti ne féljetek, hanem járjatok az Élet útján, melyet Krisztus nyitott számotokra feltámadása által.
Barabás Csaba református lelkipásztor