Hirdetés


ÚTRAVALÓ

Vízió, misszió, értékek

Jövőkép, küldetés, értékrend. Nagyjából ezek egy valamire való cég „műsorfüzetének” elemei, ezek mentén alakítja ki cselekvési és üzleti tervét. Ebben a hármas egységben vázolja fel céljait, keresi helyét a piacon, fogalmazza meg saját nélkülözhetetlenségét és befolyását a világra. Ki vagyok, milyen értékeket vallok, milyen célok hajtanak, hogyan szeretném ezt megvalósítani? Természetesen mindegyik a tíz parancson „belül” helyezkedik el, hisz ostobaság, már indulásból kész csőd lenne úgy állítani fel elvárásait saját magával, tevékenységével szemben, hogy ő rombolni, ölni, megszüntetni szeretne valamit. Amennyiben van vevő a termékeire, szolgáltatásaira, amennyiben megtalálja azt a piaci rést, ahol versenyképes, máris megvan a létjogosultsága. Elég a fegyvergyárosnak is annyit mondani, hogy munkahelyeket teremt és segít leküzdeni a bűnözést, elég a cigaretta manufaktúrának azzal érvelnie, hogy természetes alapanyagokból dolgozik és „kielégíti” a stresszes fogyasztói igényt, máris lesz kereslet a termék iránt. Az okostelefonokat gyártó vállalat meg büszke lehet arra, hogy az általa fellendített kommunikáció folytán előmozdította az emberiség egységét és kapcsolattartását. Szebbnél szebb, magasztosabbnál magasztosabb célokkal hozakodnak elő a cégek. A készülő projekt összeállításánál alapkövetelmény, hogy lefektessék az ideológiai alapállást, a morális elveket, az üzleti elképzeléseket. Aztán, ha valami nem sikerült, biztos rossz volt a menedzsment. Vagy hitelt vesz fel és fejleszti a gyártósort, bebukik, vagy beolvad egy nagyobba, vagy átalakítja üzletpolitikáját. Elidegenedő és kimondottan anyagelvűvé váló világunkban sokan – még hívő keresztények is – úgy gondolják: az egyház is csak egy cég a többi között. Ha valami nem megy benne, elavult, nincs rá fogyasztói igény, meg kell szüntetni. Be kell helyettesíteni olyannal, ami ma menőbb. Szüleink nemzedéke számára még érték volt a hagyomány, a közösség, az élet maga, még akkor is, ha áldozatokkal járt. A mai világ viszont más igényekkel lép fel. A táposabb, lazább, könnyebben fogyasztható „tartalmakat” kedveli. Hitben, művészetben, kultúrában. Mindenben azonnali hasznot, befektetésének gyors megtérülését, okoskodó-mentegetőző értelmének csupán érzéstelenítőket, zsigeri élményeket akar, Istentől, vallástól egyaránt. Ha nem kapja meg, eldobja, mint a kólásdobozt, s még egyet rúg is rajta. A Bibliát megtalálja a guglin, minden infó kéznél van az okos kütyükön, közösséget teremteni és kapcsolatot tartani lehet onlájn is. A hit magánügy, de ha van is, akkor ne kavarjon bele a hétvégénkbe, hiszen annyi más lehetőség van a világban, és azokat ki kell használni. Aztán, ahogyan a piaci portékát válogatom, hadd döntsem el, milyen egyházhoz csapódom, milyen Krisztus passzol nekem, melyik pap szimpatikus vagy érdektelen. Arra már kevésbé gondolunk, hogy Isten léte, Krisztus tanítása, megváltása, egyházának küldetése nem népszavazás, nem fogyasztói igény kérdése. Mi, egyházként, közösségként többre vagyunk hivatottak. Minket nem elégíthet ki a pacifizmus, a világpolgári egyformaság, kényelem és jólét. A mi „nyereségünk” nem az anyagiakban mérhető profit. A mi profilunk és profitunk sokkal magasztosabb. A kegyelem átalakító erejétől megistenülő, megváltott emberi létminőség lenne. Ezt az eszményt, jövőképet lejjebb adni, elárulni, „beáldozni” egyenesen emberiség elleni bűntett. Jézus pont Isten új vízióját hozta el nekünk. Hogy lássunk tovább a maszkunkon, az örök üdvösségünkig. Hogy érezzük küldetésünknek megismertetni másokkal Isten országát. És már itt a földön elkezdeni építgetni. És értékrendet sem kell kitalálnunk, hiszen ott a tíz parancs, a szeretet parancsa, ott a nyolc boldogság és a krisztusi hagyaték. Ha jól meggondolom, a cégek nagy része is mind keresztény. Megkeresztelkedése okán is. Tehát elsősorban Krisztus „cégéhez” tartozunk…! És ha ad rá az unió pénzt, ha nem, a mi „üzleti stratégiánk”: a víziónk, a missziónk és az értékrendünk adott. Nem kell azon alakítgatni, nem kell azt kitalálni, nem kell azt egyeztetni a korszellemmel, mert az végérvényes. Azt Isten úgy találta ki, hogy minden idők emberének egyformán érvényes, követhető, megvalósítható és hatékony legyen. És még pénz sem kell hozzá.

Sebestyén Péter római katolikus plébános

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés