Színház

Persze – egy darab a valós életről

Áthangolt előadás. Tamás Boglár saját életéből építette fel a darabot —   fotók: Jakab Lóránt

Saját élethelyzeteit, annak nehézségeit és buktatóit, útkeresését formálta színházi előadássá egy lelkes kis csapattal a gyergyószentmiklósi Tamás Boglár színésznő. Az egyedülálló szülő szerepében megmutatkozó Tamás Boglár sokak mindennapjaiban jelentkező, életszerű helyzeteket mutat, megoldási lehetőségeket keresve, bátran és bizakodva nézve a jövőbe. A tavaly szeptemberben bemutatott stúdiótermi előadás mérföldkőhöz érkezett idén nyáron: a járványügyi korlátozások miatt szabadtéri nagyszínpadra kell áthangolni úgy, hogy ne veszítsen bensőségességéből, a nézőkkel való kapcsolódásból. Milyen ötlettől vezérelve született meg az előadás, mit ad hozzá a munkafolyamat, milyen nehézségei vannak az egyszereplős, saját életből merítkező előadásoknak? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Tamás Boglár színésznővel, a darab megálmodójával és Borsos Virág dramaturggal a Figura Stúdió Színház előterében.

 

– Milyen indíttatásból született a Persze című darab? 

 

Tamás Boglár: Mindenképpen szerettem volna egy egyéni műsort, és örültem, hogy Albu István színházigazgató támogatja az egyéni törekvéseinket is, több kollegámnak volt hasonló, saját tapasztalatokból merítkező előadása előttem. A téma egy csíksomlyói zarándoklat alkalmával körvonalazódott, ekkor döntöttem el, hogy a saját életemből fogom felépíteni a darabot. A szövegek a nővérem, Tamás Gyopár segítségével születtek meg, az előadás keretét Borsos Virág adta meg dramaturgként, a darabban lévő videoanimációról szóló elképzeléseim Ferenczi Zoltán munkája által valósultak meg. 

 

– Hogyan érezted magad az eddigi előadások közben? Felszabadító volt beszélni a problémáidról, vagy inkább nyomasztó ilyen formában újra átélni őket? 

 

T. B.: Egyértelműen terápia számomra ez az előadás. Eléggé viharos volt az életem több időszakban, hiszen egyedül maradtam a gyermekemmel, amikor még egészen kicsi volt. Az ebből adódó nehézségek, anyagi gondok emésztettek, de leginkább a lelki megrázkódtatás hagyott nyomot bennem. Ezt nem igazán tudtam feldolgozni mostanáig, de az előadás nagyon sokat segített, igaz, még mindig vannak olyan blokkok, amelyek belém szorultak, de sokkal több viszont feloldásra talált.

 

Borsos Virág: Az előadásban Bogi életét láthatjuk, de ez teljességgel rávetíthető bármelyik mai nő életére, attól függetlenül, hogy van párja, vagy egyedül neveli a gyermekét. A lélek magányossága, harcai egy párkapcsolatban élő személynél is előfordulhatnak, nem biztos, hogy a fizikai kapcsolat lelki közösség is tud lenni, ami segít egy-egy nehéz helyzetben és a mindennapokban. Az egyedüllét érzése végigviszi az előadás fonalát. Ez nagyon sokszor magával hozza az átváltozás folyamatát is, amelyben a nők férfiassá kell váljanak, másképp nem tudnak érvényesülni, megoldani a feladatokat.
Azok az életesemények, amelyek az előadásban megjelennek – elhagyás, harc a gyermekkel, harc önmagaddal, a kapcsolatteremtés nehézségei – megérintik a nézőket, sokan könnyes szemmel jönnek ki egy-egy előadásról. 

 

T. B.: Ennek ellenére a darab végén nincs szomorúság vagy sajnálat: reménycsengő van, ami azt üzeni, hogy nem adom fel, folyatom az utat mindvégig.

 

– Milyen érzés egyedül állni a színpadon és betölteni a teret?

 

T. B.: Bár vannak láthatatlan partnerek, segítők a háttérben, nehéz, hiszen egyedül kell fenntartanom a nézők figyelmét. A stúdióelőadások alkalmával jóleső érzés volt közel lenni a nézőkhöz, szinte együtt lélegeztünk, rengeteg pozitív energiát adtam és kaptam. A mostani előadások azonban többszörös kihívást jelentenek a távolság miatt, a magasan lévő színpad miatt; a nyitott térben a stúdió zártsága is hiányozni fog. Nem tudom, hogyan sikerül megteremteni a hangulatot, kicsit izgulok emiatt.

 

B. V.: Számomra ebben az egyszereplős, saját életből táplálkozó darabban az az izgalmas, hogy Bogi szerepként veszi fel önmagát, így szinte létrejön egy tudathasadásos állapot, amelyben ő van, és mégsem, hiszen el kell távolítsa magától a karaktert. Ettől lesz terápia jellege és ettől nehéz, izgalmas.

 

– Sokaknak jelent kapaszkodót ez a darab a hiteles élethelyzetek miatt…

 

B. V.: Kapaszkodót jelent a példaértéke, hogy van egy életút, amelyből bárki le tud fordítani magának valamit és felhasználni azt. Az előadás szerkezete is megadja a feloldást: van egy ismétlődő kérdés, amelyre a végén kapunk egyfajta választ, de a történet nyitott marad. 

Az előadást augusztus 28-án, pénteken este 8 órától (rossz idő esetén egy nappal később) a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár udvarán felállított szabadtéri színpadon tekintheti meg a nagyérdemű. További információk és helyfoglalás a www.figura.ro oldalon.

 

Pillanatképek az előadásbó

Hirdetés

Hirdetés