Kosok a nyájban

Újságírói munkánk része, hogy egy-egy közérdekű téma kapcsán naponta megszólaltatunk politikusokat, vezetőemberek, leállunk beszélgetni az utcán sétáló turistával, megszólítjuk a kenyerét verejtékes munkával kereső vidéki embert. Valamennyien szívesen válaszolnak kérdéseinkre, közvetlen hangnemben reagálnak érdeklődésünkre. Azonban akadnak olyanok is, akik protokollból, kötelességből állnak szóba velünk. Vannak olyanok is, akik lekezelő módon, a legalapvetőbb tisztelet hiányában szólnak hozzánk. Nem panaszként mondom, hiszen ez munkánk velejárója, amúgy is lepereg rólunk. Olykor mégis hálásak vagyunk azért, hogy nem vagyunk egy-egy ilyen személy beosztottjai, aki kevés értelmi és érzelmi intelligenciával úgy gazdagodott meg különös hirtelenséggel, hogy az éhbérért dolgozó munkásainak sem adja meg a kellő tiszteletet. Habár tudjuk, mindig vannak kivételek, akiket megillet a mély tisztelet és elismerés. Sajnos a tapasztalatok az bizonyítják, hogy egyre inkább kevesebb az ilyen kivétel, és egyre többen vannak azok, akik csak azt tartják szem előtt, hogy a más bőrén minél rövidebb idő alatt, minél olcsóbban dőljön a lé. Éppen ezért a kiszolgáltatottak kénytelenek választani aközött, hogy itthon némi aprópénzért, alacsony megbecsültségért vagy külföldön több anyagi juttatásért és tiszteletért állnak be a modern rabszolgaság sorába. Mindezekről eszembe jut a múlt szombati csíksomlyói püspökszentelésen elhangzott prédikáció egy részlete. Kovács Gergely érsek homíliájában többek között Kerekes László – immár – segédpüspök korábbi sajtónyilatkozatát idézte, miszerint a püspöki szolgálat nem szólista szerep, hanem a szeretetről és egységről szól. Aztán Ferenc pápa egy püspökszentelésen mondott szavait is felelevenítette, aki a szentelendők lelkére kötötte, hogy a jó pásztor példáját követve mindig közelségre törekedjenek, és hangsúlyozta a közelség hármas vonatkozását: mindenekelőtt álljanak közel az imádságban Istenhez, legyenek közel papjaikhoz, végül pedig legyenek közel a néphez, nem felejtve el, hogy ők maguk is a nyájból lettek kiválasztva. Zárójelben jegyzem meg, hogy Kerekes László püspök atya őszinte kedvességgel, közvetlenséggel és csupa humorral bizonyította a püspökszentelés utáni sajtótájékoztatóján, hogy valóban a nyájból lett kiválasztva, és püspöki szolgálatát tényleg nem szólista szerepként képzeli el. Különben azt gondolom, hogy nemcsak a püspöki, hanem bármilyen vezetői beosztás szolgálat. Szolgálat a község, a város lakói, a beosztottak iránt, ami valóban az egységről és a szeretetről kellene szóljon. Elképzelhető, hogy mindezek meglétében az alkalmazottak szívesebben és derűsebben dolgoznak, ami a vezetői pénztárca vastagodására is hatással lehet. Aztán a vezetői pozícióban tényleg nem ártana a többi felsorolt szempontot sem figyelembe venni, de legalább az utolsót jól észbe vésni. „Ők maguk is a nyájból lettek kiválasztva” – hiszen bármelyik politikusunk, vállalkozásvezetőnk is ugyanolyan földi halandó lélek, mint bárki más, csak esetenként több talentummal áldotta meg a Gondviselő. Mindez nem jelenti azt, hogy a hétköznapokban lábtörlőként használhatja beosztottjait. Tehát nem ártana észben tartani a dicsőséges nagyuraknak, hogy nemcsak egyházi vezetőink lettek a nyájból kiválasztva, hanem ők maguk is.

Hirdetés