Hirdetés


Kirándulás

Honnan jöttek? – kérdezte a varsági panziós anyukája, mikor visszatértünk kisboltja elé, ugyanis ott parkoltunk. Korábban tőle érdeklődtünk, hogy hol lehetne valamit enni, lehetőleg finomat, de hozzáférhető áron, s ő irányított a pár lépésre lévő panzióba. Mellette fiatalasszonyka babusgatta totyogó kislányát. Hamarosan megtaláltuk a panziót, gyalogosan sétáltunk arra, mert, mint a minket útba igazító nő mondta, „a vizesek feltörték az utcát, s még nem csinálták vissza rendesen mindenhol”. A panzió udvarán terítettek éppen a filegória alatt, minket a vendéglő teraszára irányított a pincér. A kiszolgálás gyors volt, az étel finom, cech pedig megfizethető. Mellettünk fiatalok osztották a világ dolgait, s közben üzleti ügyeikről, erdőkitermelésről meg vadgazdálkodásról tárgyaltak. Mikor visszatértünk autónkhoz, a vminket útba igazító nő megkérdezte, megtaláltuk-e a helyet, s ha igen, ízlett-e a kosztjuk. Mindkét kérdésre határozott igennel válaszoltunk, s ekkor büszkén újságolta, hogy lánya és a veje üzemelteti a panziót, s a fia látja el halastavából friss pisztránggal a konyhát. Ekkor tette fel a kérdést: honnan jöttek? – Szeredából – vágtuk rá, mire ő megjegyezte: 
– Mióta kitört a járvány, a közelebbiek is kezdték felfedezni Varságot. Aztán újabb kérdést tett fel: jártak-e a vízesésnél? Hát persze, hogy nem jártunk, így a bolt falára rögzített térképhez vezetett, megmutatta, hol állunk, mondván, hogy az a település Küküllő nevű része, s azt is megmutatta, hol van a központ, majd ujját végigvitte a Csorgókőhöz vezető útvonalon. Közben beszámolt pár szóban arról is, hogy mit lehet látni a kilátóról és milyen reményeket fűznek a sípályához. Aztán a vízeséshez ballagtunk, megcsodáltuk a természet e pazar játékát, s közben szeredai ismerősökkel találkoztunk. A természet játéka mellé a véletlenek játéka is társult…
Így ért véget egy, a zeteváraljai víztározónál eltöltött nyugalmas, napsütéses, lubickolásos nap. A tó partján sokan voltak, legalábbis az én ízlésemhez mérten, de nem bántóan sokan, nem annyian, hogy aggódni kellett volna a távolságtartási előírások betarthatósága miatt. A lakókocsik népe a maga rutinját követte, árnyékot keresve csendben pihent, a zajosabbja a hétvégi erdőszéli flekkenezésre-miccsezésre kiszabadult fiatalok közül került ki. Ezek voltak azok, akik lehetőleg a víz partjáig húztak az autóval, felnyitott csomagtartójában ültek, s nem elég, hogy időnként hangosan szólt az autó hangrendszere, még sz.r zenét is hallgattak. Holott a sütögetésen kívül annyi mindent lehetett ott csinálni: pl. fürdőzni a remek hőmérsékletű vízben vagy különböző vízialkalmatosságokat bérelni és kipróbálni: kajakot, kenut, stand up paddle-t – ez utóbbi szótári jelentése: állva evezés egy speciális szörfdeszkán.
A víz és az erdő közelsége azonban felülírta az emberek közelségét, kellemes napot töltöttünk itthon, karnyújtásnyira otthonunktól. S igazat adtunk a varsági nőnek, aki – miután megkérdezte, honnan jöttünk – megjegyezte, hogy „Mióta kitört a járvány, a közelebbiek is kezdték felfedezni Varságot”…

Hirdetés