Hirdetés

Hová hoztál, indiántemetőbe? - Spontán zarándokhellyé vált a Madarasi-Hargita csúcsa

HN-információ
Több mint húsz személy ült tár­gyalóasztalhoz tegnap a Ma­darasi-Hargitán, hogy újból át­beszéljék a legmagasabb szé­kelyföldi hegycsúcs tetején spontán módon kialakult kopjafa- és keresztrengeteg további sorsát. Abban nagyjából egyetértettek, hogy a helyzet tarthatatlan, valamilyen módon szabályozni kellene a jelenséget, de konkrét döntés ezúttal sem született. Pedig a törvény szava világos: a hegycsúcsok 500 méteres körzetében nincs mit keresniük a kegytárgyaknak. [caption id="attachment_56874" align="aligncenter" width="1512"]Hová hoztál, indiántemetőbe? - Spontán zarándokhellyé vált a Madarasi-Hargita csúcsa Turul a keresztrengetegben. Káosz a Madarasi-Hargitán[/caption] Ha felsétál manapság az ember a „hegyre”, összevissza felállított, különböző minőségű kereszteket, kopjafákat lát, inoxból vagy egyéb fémből, fából, teleaggatva mázsányi piros-fehér-zöld, illetve a székely zászló színeit viselő szalaggal. Testvértelepülések kül­döttségei, magánemberek, a pocakos motorosok egyesülete és egyéb társaságok érezték úgy az elmúlt bő tíz évben, hogy ott kell hagyniuk jól látható nyomukat a Hargita-hegység legmagasabb csúcsán. A magyar korona vagy éppen a turulmadár „naiv stílusban” elkészített imitációja, imák, idézetek, ősi ír áldás díszítik az oszlopokat, de kövek közé tűzött, műanyag fóliába bújtatott Hiszekegyet is találtunk ottjártunkkor. Mintegy két és fél hektáron közel 300 objektumot számolhat össze a türelmes turista. A törvény szerint már rég tilos Már 2015-ben felmerült a kopjafák, keresztek eltávolításának ötlete, amikor elkészült a Madarasi-Hargita és az Ördög-tó Natura 2000-es természetvédelmi terület kezelési terve. A Zetelaka-Libán Magán Erdőgondnokság, a csúcsot is magába foglaló terület gyámja akkor felvetette, hogy a Hargita nem temetőhely, és le fogják szállítani az „emlékműveket”. Az elhatározás tiltakozást váltott ki sokakban, az Erdélyi Magyar Néppárt például közleményben kérte, hogy visszamenőleg már ne bántsák a csúcson felállított kereszteket, kopjafákat, de azzal egyetértett, hogy a jövőben szabályozni kell a spontán „emlékpark” terjeszkedését. A vonatkozó törvények és a kezelési terv előírja, hogy nem szabad semmiféle kegytárgyat, emlékművet felállítani a csúcsra. Ami azt jelenti, hogy már majdnem két éve gátat kellett volna szabni az egyre bővülő „emlékparknak”, de az nem teljesen világos, hogy mi legyen azzal, ami már ott van. Az erdőgondnokság mellett kiállt néhány civil személy és természetvédő, ebből az összefogásból, Jánosi András székelyudvarhelyi újságíró és Ambrus László, az Otus Természetvédelmi Egyesület munkatársa szervezőmunkájának köszönhetően jött létre a tegnapi találkozó, amelynek – mint érintett fél – Pethő Attila panziótulajdonos biztosított helyszínt. Vezetőivel képviseltette magát a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás, a Környezetvédelmi Ügynökség, Csíkmadaras község közbirtokossága, a Környezetőrség, ott volt Benedek László kápolnásfalusi és Molnár Tibor szentegyházi polgármester, panzió- és villatulajdonosok, Zakariás Zoltán megyei tanácsos, és Kopacz Emőke osztályvezető a megyei tanács részéről. [caption id="attachment_56876" align="aligncenter" width="1000"]Hová hoztál, indiántemetőbe? - Spontán zarándokhellyé vált a Madarasi-Hargita csúcsa Miért kell feldíszíteni? Önmagában is szép a csúcs… Fotók: Asztalos Ágnes[/caption] A szakemberek szerint el kell távolítani Elöljáróban székelyföldi történészek, Gidó Csaba és Novák Károly-István véleményét ismertették, akik közleményükben felhívták a figyelmet arra, hogy a Madarasi-Hargita csúcsának szimbolikus térfoglalása valóban negatív irányba fordult az elmúlt időszakban, ezért is támogatják, hogy a tenni akaró civil szervezetek, magánszemélyek megoldást találjanak a csúcs természetes tájba való reintegrációjára. A csíkmadarasiak által a kommunista rendszerben elhelyezett keresztet helyben hagynák, viszont javasolják a többi kopjafa, kereszt eltávolítását, amit egy, a Madarasi-Hargita turistaközpont közelében kialakított parkban kellene elhelyezni. Egyszerűen azért, mert a kérdéses helyszínnek nincs konkrét történelmi vonatkozása, inkább szimbolikus és érzelmi jelleggel bír, viszont hangsúlyos a természetvédelmi jelentősége. Ezért tartják fontosnak a történészek, hogy a területen hagyott ökológiai lábnyom(ok) minél kisebbek legyenek, és illeszkedjenek a táj arculatába. A szakvélemények sorát hasonló elvek mentén Bíró Hanna tájépítész folytatta. – Bár nem engedélyköteles építményekről van szó, azért kerítést sem húzunk fel bárhová, a terület tulajdonosától, illetve kezelőjétől legalább engedélyt illene kérni – fogalmazott a szakember. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bármennyire is újrateremtett hagyománya van manapság a székely szimbólumoknak, a székelykapu-, kopjafaállításnak, ott, ahol ez nem volt szokás, egy ilyen építmény súrolja a giccs határát. Másrészt a kopjafa temetkezéshez, halálhoz kötődik, és ezért sem hiteles a Madarasi-Hargitán. Bíró Hanna szintén emlékparkot javasolt valahol a hegy lábánál, ahol helyet kaphatnának a csúcsról lebontott darabok. Káosz a csúcson A továbbiakban a résztvevők adtak hangot hivatalos és néha személyes véleményüknek is. Imre Lajos Loránd, a csíkmadarasi közbirtokosság elnöke azt hangoztatta, hogy amíg a kérdéses terület tulajdonjoga nem teljesen tisztázott, addig érdemben nincs miről beszélni. Azt viszont kiemelte, hogy más területet ők nem biztosítanak a kopjafáknak, mint fogalmazott: „jól van ott, ahol van”. A terület egy része a mada­rasiaké, a másik része pedig az Ugron családé. Ez utóbbi esetében még zajlik a visszaszolgáltatási huzavona. A találkozót megelőzően telefonon kerestük meg Ugron Bélát, a törvényes visszaigénylő, Ugron Istvánné Bánffy Mária fiát. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy melyek a család elképzelései a visszaszoláltatás előtt álló területtel kapcsolatosan. A székely főnemesi család képviselője elmondta, hogy minden visszajuttatott erdélyi birtokuk tulajdonosa az Ugron Alapítvány, annak kuratóriuma dönt majd ebben az ügyben is. – Azt elmondhatom, hogy szerintünk is káosz van a hegyen, rendet kell tenni. A 90-es évek eleji állapotába kell visszaállítani a területet, a madarasiak keresztjével, de ott maradhat a turulmadár és a nemrég felállított kőoltár is. A többi darabnak valahol máshol kell helyet találni – közölte Ugron Béla. Elmondta továbbá, hogy az ún. Kicsi-csúcs mellé egy kis kőkápolnát szeretne építtetni, akár köréje is kerülhetnének az arra kijelölt bizottság által kiválogatott emléktárgyak. – A későbbiekben csak engedéllyel, a tulajdonosok tudtával állíthatna bárki emléket a környéken – ismertette családja véleményét Ugron Béla. Kocaturizmus, nem zarándokhely Szabó Zoltán villatulajdonos szerint a csúcson spontán szakrális hely alakult ki, ha tetszik, ha nem, és ez már szimbólumává vált a Madarasi-Hargitának. Szerinte költöztetni nem lehet, de szabályozni talán igen. Lelkesen támogatta Molnár Sándornak, a Mária-út erdélyi koordinátorának a javaslatát, miszerint lehetőség lenne arra, hogy kiterjesszék a zarándokösvényt a Madarasi-Hargita irányába, és akkor a csúcsról lehozott, jól megválogatott objektumok az útvonalat díszíthetnék. Az elöljárók mondataiból politikai felhangok is kicsendültek: nehogy felfigyeljen az ügyre Bukarest vagy a Dan Tănasă-szerű emberek. Tartanak a turizmus megcsappanásától is, és nem szeretnék megsérteni érzelmeikben azokat, akik emléket állítottak a hegyen. A csúcs megtisztítása mellett leginkább azok álltak ki tegnap, akik a turizmusból élnek. Pethő Attila szerint másképp is ki lehet fejezni kötődésünket, a hegy iránti szeretetünket, a kopjafának fent nincs helye. – Ez már nem zarándokhely, hanem kocaturizmus – jelentette ki Sipos Zoltán, a sípályák működtetője, aki szerint mielőbb kezelni kell a jelenséget. Hová hoztál, indiántemetőbe? - Spontán zarándokhellyé vált a Madarasi-Hargita csúcsa Közös álláspont nélkül Ott hagyni, de szabályozni, átköltöztetni, tematikus keretekbe helyezni, egyetlen műalkotásba „összedolgozni” a kopjafákat, kereszteket. Ezek a javaslatok kristályosodtak ki a közel három órán át tartó tanácskozáson. Pedig András Róbert, a Zetelaka-Libán Magán Erdőgondnokság vezetője nagyon szorgalmazta a fenntartható, közösen vállalható egyetlen megoldás megtalálását, hiszen éppen pályázatot készülnek benyújtani a jövő hónapban, amelyben már pénzt is kérhetnének annak kivitelezésére. A törvény is kötelezi őket a terület renben tartására, ökológiai helyreállítására. Lehetőségeikhez mérten végzik a feladatukat, lehordják időnként a szemetet, táblákat helyeznek ki, amelyek figyelmeztetik a kirándulókat az emléktárgyak felállításának tilalmára, ezek azonban rendszeresen eltűnnek – közölte. A megyei tanács, illetve a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás képviselői is sürgették a közös álláspontot, amely a közösség által kívánt formában kerülhetne be a hegység készülő rendezési tervébe. Többen is jelezték, hogy legalább a tájidegen anyagból – fémből, műanyagból – készült darabokat távolítsák el a csúcsról, a többit pedig kerítéssel határolják el, hogy ne állíthassanak fel újabbakat. A nemzeti színű szalagokat is rendszeresen össze kéne gyűjteni – hangzott el –, mert a szél széthordja a környéken. Az ellenőrzött turizmushoz viszont anyagi feltételekre, az erdőgondnokság állandó jelenlétére lenne szükség – derült ki a javaslatok megvitatása alatt. A találkozó közös álláspont nélkül zárult. Mindössze abban értettek egyet a felek – ha nem is teljes létszámban –, hogy szabályozni kellene a spontán emlékpark terjeszkedését, engedélyhez, jóváhagyáshoz kellene kötni azt. A kivitelezés módja, a hogyan tovább viszont újabb találkozó témája maradt. Asztalos Ágnes


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!