Épp esküvői szertartást tartottak Menaságon a hagyomány szerint 1694. február 15­-én, amikor jött a szörnyű hír, hogy betörtek a tatárok a Gyimesek felől és nyolc felcsíki falut felégettek, sok embert elhurcoltak, lemészároltak. Ekkor a lakodalomban násznagyként részt vevő Xántus Keresztes alcsíki királybíró vezetésével minden férfi fegyvert ragadott és indultak a hosszúaszói völgy felé, hogy megütközzenek a tatár seregekkel. A hősiesen harcoló székelyeknek sikerült legyőzni az ellenséget és elűzni a tatárokat. A csatában azonban sokan elestek, köztük Xántus Keresztes is. Sírja fölé kápolnát építettek, emlékoszlopot állítottak. A győztes csata emlékére a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület turistacsapata minden évben felkeresi ezt a történelmi emlékhelyet és tisztelettel adózik az elesett hősöknek. Így volt ez idén is. Szombaton reggel a kissé borongós idő ellenére har­minc­nyolcan jelentkeztünk a fitódi névsorolvasáson: óvodások, szépkorúak, magányosok, családosok, egyetemi hallgatók, fiúk, lányok, kezdő és haladó túrázók. Kicsit később még öten csatlakoztak csapatunkhoz. Friss tempóban vágtunk neki a 16 km­-es útnak, amelynek első szakaszát a Hossúaszó völgyében tettük meg. Élveztük a szinte tavasziasnak tűnő friss levegőt, csodáltuk a tájat, amely hóbunda nélkül ugyan, de még téli álmát aludta. A kápolnánál túravezetőnk, Kovács János történelmi eligazítója után Zoltán pap bácsi vezetésével emlékeztünk a hősi múltra és felidéztük néhai Pomjánek Béla emlékét is, akivel olyan sokszor bejártuk ezt a vidéket. Aztán az egykori Xántus-kastély felé vettük az irányt, s a kápolnával szemben levő erdőben indultunk felfelé. Kb. 70 m-­es szintkülönbséget legyőzve felértünk a Libidáré-dombra, ahol egy kőkereszt, kis ásatás és néhány rom emlékeztet Xántus Keresztes 17. századi kastélyára. Utána még 30 méternyit emelkedtünk, majd a gerincre felérve számba vettük a láthatáron kirajzolódó hegyvonulatokat, települése­ket, csúcsokat. Kicsit megpihentünk, pótoltuk a fogyatkozó energiát és boldogok voltunk, hogy a hétvégi kikapcsolódásnak, pihenésnek ezt az egyszerű, de hasznos, tartalmas és kellemes módját, a gyaloglást választottuk. Egy szép kirándulás emlékével, testiekben-­lelkiekben feltöltődve és újabb túrák reményével indultunk hazafelé. Petzinger Klára, Csíkszereda