borús égbolt
Hol is élünk?
Egy ismerősöm szokta rendszeresen feltenni ezt a kérdést, amikor az ország ügyes-bajos dolgairól beszélgetünk. Az utóbbi időben leginkább a koronavírus-járvány miatt kellett mintegy magyarázatként, vállvonogatva feltenni a kérdést: Ugye, hát hol is élünk?
Arról beszélgettünk legutóbb, mennyire hiteltelenné vált az oltáskampány azáltal, hogy bevezettek egy sor lazító intézkedést egyik napról a másikra. Mintha egy csapásra helyreállt volna a világ rendje, megszűnt volna a járvány, nem létezne a betegség, amitől egy éven át szabályszerűen rettegtünk. Az érthetetlen helyzetre is ez volt a magyarázat, hol is élünk? Mert itt, a végtelen lehetőségek országában valahogy megszokott, hogy a közember számára érthetetlen módon, minden logikát nélkülözve történnek szabályozások, folyamatosan változik a törvénykezés, nem lehet biztosat tervezni.
Ezt tapasztaltuk a járvány első hónapjaiban is. Este bejelentettek valamit, éjféltől már érvényes volt, reggelre pedig, ha kicsit később ébredt a polgár, lehet, már vissza is vonták. Gondoljunk csak arra, hányszor változott az az egyszerű típusnyomtatvány, amivel a kijárási tilalom alatt igazoltuk, hogy miért is vagyunk az utcán. Vagy a himnusz eljátszására a járőrautókból. Némelyik meg se állt, amíg lejátszodta az ország indulóját. Még a legrománabb atyafiak is nevetségesnek tartották ezt az intézkedést, máig se derült ki, mire is volt jó. Na de hol is élünk, ugye?
De nemcsak a járvány kapcsán hozott intézkedések kapcsán figyelhető meg a teljes következetlenség, kapkodás. Most a gyerekpénz – a juttatás, ami minden gyerek után havonta jár a családoknak – kapcsán figyeltem meg hasonló fejetlenséget. Mert emelni kellene, törvény van rá. De pénz nincs ugye, mint általában. Szűkös a keret. S akkor nem emelünk. Azaz emelük, persze, mert fontos és nagyon akarjuk, de nem most, csak januárban. De csak az infláció mértékével. Ja nem, húsz százalékkal. De nem biztos. Hát kérdem én, hogyan tervezzenek azok a családok, ahol ez az összeg sokat nyom a latban a mindennapi megélhetésnél? Hát hol is élünk?
Azt hiszem, a világon itt, ebben az országban élnek a legrugalmasabb emberek. Mert ezt követni, ami felénk zajlik, szinte művészi alkalmazkodókészséget kíván.
Barabás-Pál Hajnalka
_web.JPG)
