borús égbolt
Hogy vagy?
– hangzik el a kérdés, amikor rég látott ismerősök találkoznak. Sőt, olyan sokszor elhangzott már, hogy ki is üresedett, és amolyan udvariassági formulává vált, amit akkor mond valaki, ha azt szeretné, hogy úgy tűnjön, mintha törődne, de igazából egyáltalán nem érdekli a másik hogyléte. Erre a kérdésre általában azt válaszoljuk, hogy „jól”, még akkor is, ha nem egészen vagyunk jól, vagy egyáltalán. Pontosan azért adunk ilyen választ erre a kérdésre, mert jól érezhető, amikor valaki csak udvariasságból kérdezi ezt meg, és ez így van rendjén. Azt jelenti ez, hogy megérti egymást a két beszélő. A kérdező tehát udvariasságból kérdez, de nem vár választ, a válaszadó pedig ugyanebből a megfontolásból nem önti a másik nyakába gondjait-bajait, hanem egyszerűen válaszol, nem húzza a másik idejét. Jól működött ez egészen mostanáig.
Újabban ‒ a járvány óta ‒ megváltozott a „Hogy vagy?”. Mostanában tényleg érdekli az embereket a kérdésre adott válasz, de nem azért, mert hirtelen egyre többen törődnek másokkal, hanem azért, mert a többség magával törődik, hiszen aki nincs jól, az lehet, hogy azért nincs jól, mert fertőzött, és aki fertőzött, az megfertőzhet másokat. A „Hogy vagy?” tehát újabban ‒ esetenként ‒ azt is jelenti, hogy „Veszélyezteted-e az egészségem?”. Nyilván nem mindig és nem mindenki esetében, de egyre többször tapasztaltam ezt. Én egyébként általában el szoktam mondani, hogy vagyok, még akkor is, ha tudom, hogy csak udvariasságból érdeklődnek. Úgy gondolom, hogy ha valaki kimond valamit, akkor vállalnia kell a szavai következményeit, ebben az esetben pedig azt, hogy tényleg elmondom, hogy vagyok, neki pedig meg kell hallgatnia, ha érdekli, ha nem. Egyrészről mókás az emberek arckifejezése, reakciója az őszinteségemre, másrészről nevelő szándékú is a dolog. Azonban ez az új jelentés, a kérdés mögött rejlő félelem, gyanakvás, távolságtartás ijesztő. Amikor már egy hét alatt hatodszor tették fel a kérdést, az előbb említett gyanakvással és riadt tekintettel, akkor már igazán idegesíteni kezdett a dolog. Legszívesebben mindenkinek azt válaszoltam volna, hogy ne félj, nem vagyok kovidos, nem kapsz el tőlem semmit, nem veszélyeztetem sem a te, sem a körülötted levők egészségét. Ehelyett azt mondtam, hogy aggodalomra semmi ok, minden rendben. Hihetetlen, hogy milyen megnyugtató hatású tud lenni az új „Hogy vagy?”-ra az új „Jól vagyok”.
Alig várom, hogy újra üres, kínos csendet kitöltő kérdés legyen ez. Azt fogja jelenteni, hogy minden a régi, és már nem félnek egymástól az emberek.
Péter Ágnes
_web.JPG)
