Hirdetés

Hogy is van ez ma?

HN-információ
Pal_Biborka_webrea Vakáció van. A gyermekek számára ez minden időben örömöt jelent: reggel nem kell korán felkelni, így az esti órákban is szabadabb az otthoni program, nem kell a házi feladat fölött görnyedni, és ez nemcsak a diáknak, a szülőnek is nagy megkönnyebbülés. Vagy legalábbis az volt. Valamikor. Hiszen most azt látom, hogy a családok számára egyre nagyobb problémát jelent a gyermekek vakációs felügyelete: egy apuka éppen a napokban kért tanácsot és segítséget az egyik közösségi oldalon, hogy ki tud valamilyen kreatív és megbízható gyermekprogramot, amellyel érdemben lekötheti csemetéjét a vakáció idejére. A sajtóban is többször foglalkoztunk a „kulcsos gyermekekkel”, akik a vakációban nyakukban a házkulccsal, csapatokba verődve élvezték a felnőttmentes környezetet és a szabadságot. A mi generációnkban voltak, akik egészen komoly felfedezéseket tettek a szünidő alatt: csónakot építettek és engedtek vízre mondjuk a Sutában, mások faágból nyilat és hozzá íjat készítettek, a vidéki gyermekek előtt egy egész falu állt felfedezésre várva, rejtélyes öreg és romos házakkal, ahol állítólag egy vén boszorkány lakik, aki ha elkapja a gyermekeket, a pincébe zárja... Igazi kalandot jelentettek ezek a napok a gyermekek számára, maradandó emléket és közösségi élményt adva. Megtanulták, hogyan vigyázzanak magukra, kerüljék el a veszélyes helyzeteket, kicsit huncut, de életrevaló lurkók nevelődtek. Mára ebből az egész kalandból nem sok maradt, a lakónegyedekben alig látni néhány gyermeket, akik a tömbház előtt közös elfoglaltságot próbálnak keresni. Bújócskázás, gumizás, fogócska talán ma már ciki játék, helyüket a számítógépes játékok, a virtuális világ és a magány vette át. Hogyan ismerik meg ezek a gyermekek a környezetüket, miként fognak majd közösségi életet élni, barátságokat ápolni? De mit tehetnek a szülők, hiszen a családok és a gyermekek részéről is mintha eltűnt volna az igény, hogy a kicsik összejárjanak, megismerjék a lakónegyedbeli tömbházak fiataljait, együtt játszanak, banditázzanak. Rossz ez, vagy el kell fogadni, hogy változnak az igények? Nem tudom, én is elgondolkodtam ezen. Pál Bíborka


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!