Beszélj angolul, vagy dögölj meg! – szabadon körülbelül így fordítható le a Speak English or die! mondás, amely az angol mint világnyelv egyre növekvő dominanciájára utal, de tágabban is értelmezhető: aki nem lép a többséggel egyszerre, nemhogy rétest nem kap estére, hanem annál csúnyábban járhat. Mintha hasonló felfogás uralkodott volna el az autóvezetés kapcsán is: Vezess autót, vagy dögölj meg! Az emberek furcsán néznek rád, ha valamilyen okból nincs jogosítványod. Van, aki kedvesen biztatna, hogy próbáld megszerezni. Máskor viszont ugyanaz a személy dühös vagy gúnyos lesz, ha az előtte haladó autós ügyetlenkedik: „Miért van az ilyennek könyve?!”
De nem is ez a baj, hanem az, amikor olyanok is így állnak a kérdéshez, akiknek elvileg érdekük lenne, hogy minél többen vegyék igénybe a tömegközlekedést. Például a busztársaságok hiányos kommunikációval és – megkockáztatom – sunyi számítással kényükre-kedvükre változtatják a helyközi járatokat, és sokszor az utolsó pillanatban, szóban közli a sofőr, hogy visszafelé csak ekkor s ekkor lesz járat, a többit, a két ünnep közötti időszakra hivatkozva, szüneteltetik. De ezt se saját indíttatásból közli, hanem csak miután egyes utasok, talán korábbi tapasztalataik alapján rosszat sejtve, kérdezni merészelnek. Aki pedig havi bérletet váltott, annak még csak meg sem köszönik szépen a bezsebelt különbözetet. A még szomorúbb az, amikor a tömegközlekedés megszervezésében illetékes tisztviselő veti nekem oda, amikor járatritkításra panaszkodom: „Vegyetek kocsit!”
No de mit panaszkodom annyit, hisz vannak jó tapasztalataim is, és különben is, az emberek egy része úgy gondolja, hogy manapság mindenféle kisebbség egyre pimaszabb lesz (erőszakkal azonos neműekkel akarnak összeadni minket, kisfiúkból kislányt faragnak, és fordítva, mindannyian elbuzulunk, jaj, szűzmáriám, mi lesz itt!), és tessék, most megjelenik egy újabb nyafogó kisebbség, a jogosítványnélküliek csoportja. Már ezek is jogokat követelnének? Hát merre tart ez a világ?! Bizonyára a nemzetközi vonat- és buszlobbista háttérhatalom érdekeit szolgálják, gondolhatja a tömeg, márpedig azt nem szabad hagyni! Pedig ahogy elnézem tömegközlekedésünk állapotát, igazán hagyhatnánk.