Úgy tartják, hogy a főzés világokat köt össze, nekem azonban olyan időutazást jelent, ami összeköti a gyermekkori emlékeimet a jelennel. Karácsonyestére készülődve rengeteg gyermekkori kép villant be arról, ahogyan a család a tűzhely körül szorgoskodik, a kisebbek megterítik az asztalt, a nagyobbak szeletelnek, töltögetnek, majd elkezdődik a kulcsfontosságú családi étkezés. Egyébként ez a rituálé a mai napig szent, mindenki tudja, hogy amikor karácsonykor együtt ülünk asztalhoz, az nem csak az evésről szól. Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert jólesik a szeretteink körében elfogyasztani a fogásokat, együtt felfedezni az ízeket. Az ünnepi asztalnál tényleg az történik, hogy amikor leülünk, eltesszük a telefont, egymásra nézünk és beszélgetünk. Ha becsukom a szemem, érzem a karácsonyi illatokat, ízeket, hangokat, s nem tudom másképp elképzelni az ünnepi asztalt, mint telepakolva édesanyám és nagymamám főztjével.

Mivel a szentestét rendszerint falun töltjük, az érdeklődésem középpontjába idén az került, hogy miként lehet összekapcsolni a régi, vidéki gasztronómiai szokásokat azzal a városi pörgéssel, amiben én töltöm a hétköznapjaimat. Szerencsés vagyok, mert édesanyám és nagymamám pozitív példát mutat arra, hogy az ünnepi szokások fel tudják venni a lépést a mai gasztronómiai reformokkal. Ahogyan telik az idő, halad a divat, aszerint újulnak meg a receptek. A fenntartható konyha elvét hangoztatjuk, a receptek nagyobb része pedig teljesen vegetáriánus vagy vegán. Nem tudom, hogy ezek a megoldások előre viszik-e a gasztronómiát, de annyi biztos, hogy természetesebb abból főzni, ami otthon van. Talán ezért sem kerül az asztalra extra fogások sorozata.
Édesanyám és nagymamám arra tanítanak, hogy hozzuk vissza a mindennapi otthoni főzés örömét, mert az lesz a legjobb, amit otthon készítünk el, ráadásul az alapanyagokat is sokkal jobban tudjuk szabályozni. Az anyukák és a nagymamák előre terveznek, szerveznek, hagyományosan főznek, s közben megtalálják az egyensúlyt a gazdaságos, tudatos és egészséges táplálkozás között. Réginek és újnak abszolút helye van mindannyiunk ünnepi asztalánál.