Bár a nappalok hosszabbodása egyre szembetűnőbb, mégis nagyon távolinak tűnik a tavasz. Lejártak a farsangi mulatságok, és annak ellenére, hogy az időjárás a legmelegebb arcát mutatja, tudjuk, még április is tartogat meglepetéseket, hideg napokat. Ez az az időszak, amikorra már teljesen megfogyatkoztak a vitaminraktáraink, hiába próbáljuk kétségbeesetten pótolni azt szupermarketekben fellelhető szezonális gyümölcsökkel, zöldségekkel. Kimozdulni is egyre inkább nehezünkre esik, inkább maradunk az otthon jól ismert falai között, mint hogy új élményeket szerezzünk. Nem lehet véletlen, hogy ilyenkor ünnepeljük a szerelmesek napját, hiszen ez legalább rövid időre kizökkent a tél végi szürkeségből. Vagy még inkább felerősíti bennünk a fásultság érzését… 

Egy önkormányzati weboldalon fedeztem fel egy kampánynak nevezett szöveget, amin a közegészségügyi hatóság logója virított. Kampány a mentális egészség megőrzéséért – ezt a nevet viselte a leírás, amelyben a depressziót ismertették, tankönyvekből ismerős rajzokkal illusztrálva.
Bár nem tudok részleteket a „kampányról”,  és nem is találtam leírást róla sehol, rögtön felmerült a kérdés, hogy amikor a mentális egészség megőrzéséről akarunk beszélni, miért az ellenkezőjével ismerkedünk? Miért a depresszió elméleti ismertetésével próbálják felhívni az emberek figyelmét valamire, aminek a megőrzése, megteremtése valahol egészen máshol kezdődik? Félreértés ne essék, beszélni kell a mentális betegségekről, tünetekről, hiszen hatalmas tabusítás övezi ezeket! A mentális egészség fogalma pedig nálunk szinte ismeretlen. Hogyan őrizzük, ha nincsenek hozzá eszközeink, tudásunk? És ha nem tapasztaljuk magunkon a dep­resszió tüneteit, hátradőlhetünk, megállapítva, hogy mentálisan egészségesek vagyunk? 
Jó néhány fogalom alapos kibeszélésre adhatna okot, ebben az ingerszegény időszakban alkalom is lenne rá. Unaloműzésként akár ismerkedhetnénk mindazzal, amiről sokunknak fogalmunk sincs, pedig szervesen hozzánk tartozik. Megkereshetnénk a nevetésünket, a vidámságra okot adó pillanatainkat, a néha felvillanó napsugarakat. Csak úgy, unaloműzésből, a játék kedvéért.