Igencsak zsúfolt időszakához ékeztünk az ősznek. Október vége és november eleje, az egyházi ünnepek berkeiben is számos jeles dátumot tartogat. November második napjáig több olyan felekezeti, illetve kulturális hagyomány találkozik, amely a halált, az elmúlást, a túlvilágot és az elhunyt szeretteink emlékét teszi az ünnepkör fő tárgyává. Ami az angoloknál a Halloween vagy a Memorial Day, a mexikóiaknál pedig a Dia de Muertos – vagy a halottak örömteli ünnepe –, az a római katolikusoknál a Mindenszenteknek, a protestánsoknál pedig a halottak napjának felel meg. Nem szeretnék belemenni egyik ünnep hátterébe sem, sokkal inkább szem előtt tartom azt, ami mindegyikben közös. 

November eleje az az időszak, amikor a hívő vagy a nem hívő ember, felekezeti és kulturális hovatartozásától függetlenül, elsétál a temetőig, ahol a halottaira, a közülünk eltávozókra gondol, és gyújt értük egy gyertyát, mécsest. Ilyenkor minden ember elidőz a temetőben... A mi kultúránkban a halottak napja a részvétről és a szeretetről szól. Már gyerekkoromban megdöbbentő élmény volt számomra a november elseje. Rendszerint az anyai nagymamám szülőfalujában sétáltunk ki arra a domboldalra, ahol a temető van. Meglehet, furcsán hangzik, de a halottak napi közös elcsendesedés és gyertyagyújtás egy családi programnak számított, sőt, számít a mai napig is. Mindig késő este mentünk a temetőbe, és kislányként teljesen elvarázsolt a pislákoló mécsesek elképesztően gyönyörű melegsége. Már önmagában a látvány oly lélekemelő volt, hogy jó volt évről évre átélni. Ráadásul, a novemberi hónap hangulata a színes, illatos falevelekkel és a borongós, ködös időjárással nagyon szépen rímel az ünnepre. 
Idén is szeretettel gondolunk az elhunytakra, ugyanakkor kicsit elérzékenyülünk saját mulandóságunk miatt. Az ember az egyetlen élőlény, amely tudja, hogy semmi nem tart örökké, mégis olyan nehezen beszélünk az elmúlásról és annak elkerülhetetlenségéről. Kényszeresen igyekszünk megfeledkezni a halálról, félünk a betegségektől, sok esetben hajszoljuk a hosszú élet és a halhatatlanság mítoszát. Engem a halottak napja arra emlékeztet, hogy saját halandóságom tudatában motiváltabbá válhatok arra, hogy eseménydús, élményekkel teli, izgalmas életet éljek. De arra is, hogy értékeljem és szeressem az életet.