A napokban a megyeszékhelyen tizenöt autót rongáltak meg fiatalok a hajnali órákban, a kár összértéke több ezer euróra – nem lejre – tehető. Nem az első eset, hogy alkoholmámorban lévő személyek bátorságuk és erejük fitogtatásaként személyi vagy közvagyont rongálnak, és ahogy elnézem, nem is ez volt az utolsó alkalom.
Legtöbbször utcai kukák, forgalmi táblák, padok esnek áldozatul, nagyon ritkán gépkocsik, a legutóbbi esetben viszont a rúgótechnikájukat pont autókon próbálták ki az elkövetők. Jelen sorok írásakor nem ismertem még a tettesek életkorát, de gyanítom, hogy nem a harmincas éveikben jártak, sőt – sportos nyelven élve – meggyőződésem, hogy az U20-as vagy U18-as korosztályhoz tartoztak. A kérdés viszont az, ha tényleg kiskorúak voltak az elkövetők, hogyan juthattak alkoholhoz, hiszen törvény tiltja, hogy szeszes itallal kiszolgálják őket üzletben, kocsmában, bárban, kávézóban.
Hogy ki a felelős a fiatalok tetteiért? Elsősorban a társadalom, amely nem képes helyesen nevelni. Másodsorban mi, akik semmit nem merünk vagy nem akarunk tenni a hasonló tettek megfékezéséért. De hibás a kocsmáros, az üzletes, a pincér is, aki szeszes itallal szolgál ki kiskorút. A megyeszékhelyen van olyan kocsma, amely azért nyit ki hétköznaponként reggel hat óra után pár perccel, hogy a fél hetes vonattal ingázó diákokat tudja kiszolgálni. Azt, hogy alkoholt vagy egyéb bódító italt, például energiaitalt isznak-e a diákok a kora reggeli órákban iskolába menet előtt, nem tudom, mivel nem jártam be sosem az illető kocsmába, de hogy nap mint nap fél hétkor bevonul és fél nyolckor kivonul onnan egy eléggé számos diáksereg, az biztos.
A másik elterjedt rongálási forma a graffiti. Lassan nincs pad a csíkszeredai központi parkban, amelyet még nem mázoltak össze, a nemrég leszigetelt tömbházon ne jelenne meg egy falfirka. Az elkövetők művészeknek vallják magukat, noha legtöbbször az alkotások a rondábbnál is csúfabbak. Ők azt hiszik, hogy ezek színesítik a várost, ám közben rontják az összképet. Ráadásul felsőfokon.