Utazás közben az ember ráér merengeni a világ hiábavalóságain. Különösen olyankor, amikor az emberfia egyedül utazik, és főként akkor, ha a székely gőzösön Székelyudvarhelytől Székelykeresztúrig. A székely gőzös szélvészgyors sebességét komolyabb túlzás nélkül legendásként könyvelhetjük el, elvégre a huszonhat kilométeres távolságot röpke negyvenkilenc perc alatt hátradobja. Mint a huzat szélcsendben.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a székely gőzös nyugodt, kimért tempója üde színfolt rohanó világunkban, mert lehetőséget biztosít számunkra, hogy elmélyedjünk gondolatainkban. Ennek a tevékenységnek legfeljebb az lehet a hátulütője, hogy elfelejtünk a megfelelő állomáson leszállni. Szerencsére száguldás közben bőven marad időnk arra, hogy jókor észbe kapjunk.
Emiatt zavartalanul alámerültem gondolataimban.
A fejemben pillanatok alatt megszülető alternatív valóságban egymással össze nem függő gondolatok adták egymásnak a kilincset. Kezdve az unalomig lerágott filozófiai kérdéstől, hogy mi az élet értelme, egészen odáig, hogy vajon milyen poszton fog játszani Szoboszlai Dominik a Liverpoolban, az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság augusztus 11-én kezdődő új idényében. 
Fogalmam sincs, hogy hol tartottam éppen az összevissza cikázó gondolataim között, amikor hirtelen a semmiből megjelent előttem Nietzsche bajusza. A szó szoros ételmében. A telefonom képernyőjén megjelentek Nietzsche össze nem téveszthető arcának körvonalai profilból. Egy pillanatig elcsodálkoztam a jelenségen, csak azután tudatosult bennem, hogy az érzéki csalódást saját vállam tükörképe okozza a lezárt képernyőn. 
Rögtön eszembe jutottak egykori filozófiai tanulmányaim. Már amennyire húsz év távlatából egyáltán képes az emberi agy ilyesmire emlékezni. Rémlett homályosan az a kanti ismeretelméleti tézis, hogy a megismerés nem független magától a megismerő szubjektumtól. Azaz úgy ismerjük meg a világot, hogy ki vagyunk szolgáltatva érzékszerveink és gondolkodásunk alapértelmezett működésének, saját előző ismereteinknek. Azért tűnhetett fel előttem jelenésként Nietzsche arca, mert eleve tudom, hogy nézett ki. Bizony. Ilyen könnyű eltűnődni a világ hiábavalóságain a székely gőzösön, Keresztúr felé.