Elő a papír zsebkendővel és orrspray-vel, itt a nátha ideje! Most, hogy kissé lehűlt az idő, fájó fejjel, kaparó torokkal, bedugult orral jön-megy szinte mindenki, s aki nem, az vagy már túl van a betegségen, vagy még nem kapta el. Dünnyögve beszélgetnek, és irigykedve hallgatják azokat, akik szépen artikulálva ki tudják ejteni az n és m hangokat. A lüktető fejfájás nehezíti a náthások dolgát, szinte lehetetlen bármire figyelni ilyen állapotban. Köhögéskor ez még rosszabb, de a kaparó torok miatt muszáj köhögni, és ilyenkor még az orrfújás is kínokat tud okozni. Gyengének érzi magát az ember, mintha semmire sem lenne jó. Kínlódásukat még hallgatni is kellemetlen, nemhogy átélni. Mindenesetre kibírható, elviselhető betegség, gyógyszerrel két hét, anélkül tizennégy nap, szoktuk mondani. 

Tény, hogy a jó meleg tea, méz, citrom, gyömbér és gyógyszerek enyhítenek a tüneteken, így legalább lábon el lehet húzni a betegséget, nem kell haszontalanul ágyba dőlni. Lehet tovább dolgozni, mifelénk egyébként is ez a normális, nehogy már valami enyhe, jelentéktelen nátha miatt hagyjuk abba a munkát.

Meg amúgy is, kinek van ideje náthásnak lenni? Az luxus. Szünetet tartani némi taknyolás, dünnyögés, tüsszögés miatt? Ugyan. A legfontosabb, hogy folytassuk a napi rutint, ha törik, ha szakad. Nem engedheti meg magának bárki, hogy csak úgy otthon üljön, mert meg van fázva. Összedőlne a világ.

Ráadásul úgy teszünk, mintha emiatt otthon maradni és pihenni a gyengeség és lustaság jele lenne, de aki bátran, hősiesen felvállalja nátháját, és lelkesen prüszköl másokra, annak örök dicsőség járna.

Ennél nagyobb áldozatot nem is lehet hozni, mint betegen is elvégezni a kötelező teendőket. Mintha jót tennénk magunknak s másoknak azzal, hogy betegen pont úgy viselkedünk, mint egészségesen. Hát ezért jön-megy szinte mindenki fájó fejjel, kaparó torokkal és bedugult orral.