Sokan követünk a mókusokhoz hasonló életmódot. Elsőre ez nagyon furcsán hangzik, de ha a műhelyben, fatartóban, padláson szétnéz az ember, rájön, hogy a gyűjtögetés és az, hogy méretén felüli tárgyat próbálunk egy pici helyre betömni, igazolja az állításom. Szerintem nemcsak én jártam úgy, hogy zsebre vágtam egy földön talált facsavart, me’ az még jó lesz valamire, s szedtem össze a horgas szegeket, mert hát ki lehet egyenesíteni. Miért is vegyek újat, ha ez nagyapámnak bevált? Csakhogy a másolás, mert csúfondárosan ezt is sorolhatjuk a szüleinktől átvett képességeink közé, nemcsak a jó tulajdonságokat és tartományokat örökíti át, kerül oda a nem kívánatosból is épp elég. De hát a makacsságnak és a rugalmasságnak is van jó és rossz oldala, mint a gyűjtögetésnek és a tékozlásnak. A problémát ezért nem is a szükségtelen tárgyak és eszközök összeharácsolása okozza, hanem az egyensúly hiánya. De erre is lehet mondani, hogy mint bármi más esetében. Viszont a dilemmával – „mi lesz, ha pont ilyen csavar kell, és pont olyan nincs”, valamint „amikor kell, majd veszek, de akkor ki kell fizessem annak az árát” – nem olyan egyszerű együtt élni. Dönteni kell. De nem a kis csavarok dolgaiban, hanem a szükségtelen villanyszámla-növelő szuperszonikus eszközök luxuskörében. Mert van sonkaszeletelő, háromféle turmixgép, ilyen meg olyan magokat daráló kütyü, lézeres és papucsos epilálógép, amit évente jó, ha egyszer leporol az ember, hogy következő évben megint legyen mit levenni a szekrény tetejéről. Hasonlóan a legelső Daciák dióihoz, elgémberedett fúrókhoz és fűrészekhez vagy a kicsi Janika régi biciklijéhez, amit az unokáknak tartogatnak a fásszínben. Kisgyerekes szülőként biztos vagyok benne, hogy nem azzal a biciklivel fog megtanulni kerékpározni az unoka. De lehetnek kivételek. Ha viszont Edisont játszik az ember, és előszeretettel barkácsol otthon, valamint ideje is akad, érdemes megőrizni egy-egy „veszett fejsze nyele” tárgyat. Ki tudja, mikor fog kelleni egy törött hidegvágó épp utánfutó-hegesztéshez vagy forrasztóón egy törött fülbevaló kipofozásához. Tapasztalatból mondom, csak az utóbbiért megéri mókuskodni. De ki tudja, valaki egyszer még összerakhatja a „perpetuum mobile”-t Dacia-diókból és egy régi húsdarálóból. Mint a kőlevest, csak kicsi akarat kell hozzá.