Még jól az iskolás éveim derekán az egyik tanáromtól hallottam először Hamvas Béláról. Bár a név nem keltette fel az érdeklődésemet, és a művei is kívül estek az ifjúkori olvasmányaim köréből, arra mégis tisztán emlékszem, hogy a tanárom azt mondta: Hamvas alkotás közben nem írt, hanem gondolkodott. Ez a mondat azóta is ott motoszkál a fejemben – ha eszembe jut, hümmögök egy sort, mert érzem, hogy sokkal többről van szó a kijelentés mögött, mint a magyar irodalom egyik bravúros elméjének dicséretéről. 
Második ízben az egyetemen, mondhatni véletlenszerűen találkoztam ismét a Hamvas-jelenséggel. Pontosabban szólva: az akkori szerelmem megajándékozott a szerző kéziratos hagyatékának egyik könyvecskéjével. Mivel addig a napig csak ezt az egyetlen könyvet olvastam tőle, nem is sejtettem, hogy a Litai című az egyik legizgalmasabb darabjának minősül. A második feleségéhez, Kemény Katalinhoz intézett szöveg szerencsés találkozás volt Hamvas írói világával, és megnyitotta előttem a szerző gondolatainak további zegzugait. A Litainak köszönhetem, hogy azóta is rendszeresen olvasom a műveit.
Nemrég mondhatni egy új szintre lépett a „kapcsolatunk” – harmadszor is találkoztam Hamvassal egy, az élettörténetét bemutató dokumentumfilm vetítésén és az azt követő beszélgetésen, borkóstolón. Rendkívül kellemesen érintett az esemény hangulata, ráadásul a szakmai beszélgetésen a meghívottak műveinek aktualitását tárgyalták, úgyhogy alkalmam volt más megközelítésből szemlélni a munkásságát, elgondolkodni műveinek mai érvényességén, illetve jobban megismerni a filozófus-oldalát. A szerző aktualitását bárki megtapasztalhatja, ha nyitott szívvel és elmével fordul a szövegek felé. Legendája él, művei jelenvalók, és hatása többnyire még ma is lelkes rajongókat formál az olvasókból. Művei egyszerre vonzanak és taszítanak, gyönyörködtetik a lelkem és meghökkentenek, szinte egyidejűleg mutatnak rá arra, hogy miért szeretem olvasni, és arra is, hogy miért nem.
Hamvas Béla ellentmondásos érzéseket és gondolatokat vált ki belőlem, s talán ez írásainak legfontosabb kulcsa. Akárhogy is, a múltkori után több filozófusokhoz méltó borkóstoló kellene, mert még oly’ sok szépet mondanék róla.