Az elmúlt időszakban indult útjára lapunk talán egyik legérdekesebb sorozata, amelynek címe Mesterségem címere. Újságírói munkánk során egy-egy téma igényli a részletes, szinte mindenre kiterjedő utánajárást, a lehető legjobb felkészültséget, és persze elkerülhetetlen, hogy addig ismeretlen személyekkel és élethelyzetekkel szembesüljünk egy cikk elkészülésének ideje alatt. 
A mostani sorozat új helyzetet teremt számunkra. Ha hasonlítani kellene valamilyen műsorhoz, akkor kapásból az egyik nagysikerű tévésorozat jut eszembe, amelynek címe Főnök álruhában. Csakhogy ez mégis más. Főleg azért, mert ezúttal kollégák lehetünk egy-két napra az élet más területein dolgozó hétköznapi – a szó legnemesebb értelmében – munkásokkal, akik betekintést engednek mindennapi kenyerüket biztosító munkájukba, ráadásul számtalan nem hétköznapi történetet is elmesélnek, amivel sokszor fáradságos munka ideje alatt találkoznak. Mi, újságírók pedig betekintést nyerhetünk, sőt első kézből tapasztalhatjuk meg egy-egy munka szépségét és nehézségét. A sorozat kapcsán a magam nevében bátran kijelentem, hogy ez az elmúlt évek egyik legizgalmasabb vállalkozása. 
Természetesen a különböző munkákat a teljesség igénye nélkül tudjuk bemutatni, de még így is bízom abban, hogy sikerül valamelyest átadni azokat az élményeket és tapasztalatokat, amelyekkel magam is gazdagodtam új munkaköreim alkalmával. 
Miközben szerencsém volt kipróbálni jó néhány munkakört – és remélem, lesz még alkalmam más területeken is teljesíteni –, rájöttem, hogy a saját hivatásom iránt egyre nagyobb elkötelezettséget érzek. 
Kipróbáltuk és írtunk már számtalan mesterségről, de a nap végén mindig eltöprengtem és hálát adtam az én munkámért, amelynek ugyanúgy megvannak a szépségei és nehézségei, mint bármely másik munkakörnek. Mindent egybevetve elégedett és boldog vagyok újságíróként, amely életforma, hivatás, és felelősségteljes személlyé formál nap mint nap. A mondás szerint a jó pap is holtig tanul, és ez az újságírókra hatványozottan igaz. Természetesen az újságírók sem mindenhatók és hibázunk, mint mindenki, aki dolgozik, de törekedni kell mindig, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, legyen szó bármilyen munkáról. Minden munkára és munkáját becsülettel végző egyénre szükség van a társadalmi jólét fenntartásához.