Ha kinézek az ablakon, elsőként az orgonafát (vagy bokrot?) látom, azon mindig van legalább egy veréb. Ha távolabb tekintek, akkor a körtefákat látom, másik oldalon az almafákat, amelyeknek ágairól összevissza repdesnek. Megbújnak a sűrű lomb között és olyan ricsajt csapnak, hogy harminc vidáman fogócskázó óvodás sem tudná túlharsogni őket. Mert ezek a házi verebek mindig veszekednek valamin. Azt nem tudom, hogy min, de mindig van valamilyen hiszti, csetepaté és felháborodás, ráadásul az udvaron elég sokan vannak ahhoz, hogy letörjék a lelkes puli nagyratörő terveit, miszerint felülkerekedik rajtuk és megmutatja, hogy ki a főnök. Tudniillik elveszik a kajáját. Hiába szállt szembe ennyi verébbel, esélye sem volt. Sok vereségen túl van már, és arra a következtetésre jutott, hogy az okosabb enged (nem hiába mondják a puliról, hogy intelligens kutyafajta). Most már a fejét sem emeli meg, csak kis fekete gyöngyszemeit mozgatja jobbra-balra és nagyokat sóhajt, ha ellepik az etetőjét. Monopolhelyzetükből nem lehet őket kibillenteni, pedig nemcsak a puli próbálta, hanem a seregélyek, feketerigók, vörösbegyek és rozsdafarkúak is. De a verebek mindig elűzték a feketerigókat, akik többször megpróbálták befészkelni magukat az almafa odújába, és folyamatosan sakkban tartják a cinegéket, akik a madárházba szeretnének beköltözni. Sajnálom a rigókat és a cinegéket is, de egyelőre örülök, hogy a verebek engem még nem lakoltattak ki.

Régen is volt elég házi veréb, számunkra úgy tűnik, most is van, következésképpen, mondhatnánk, ezután is lesznek. Pedig 2021 végén több hírlap és internetes portál is beszámolt egy akkori kutatásról: A brit Királyi Madárvédő Társaság (RSPB), a BirdLife International és a Cseh Ornitológiai Társaság tudósai szerint 1980 óta felére csökkent a háziveréb-populáció Európában. Azt közölték akkor, hogy 247 millió példánnyal van kevesebb, mint 1980-ban. A Mindennapi Madarak Monitoringja program önkéntes megfigyelői szerint az akkor beindult erős csökkenés azóta mérséklődött, de az adatok folyamatos, enyhe csökkenést mutatnak.
Én ezt azzal tudnám magyarázni, hogy az udvarra, amelyre ablakomból kitekintek, még senki sem jött be, hogy megszámolja a verebeket. Gyermekes következtetéssel jelentem ki tehát, hogy a statisztikából hiányzó házi verebek mind itt vannak. Kérdezzék csak a pulit!