Rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen én nem is tudtam, hogyan kell jól pihenni. Hogy egy-egy pihenésre szánt időszak után valóban friss legyek, felüdült, és ne nyomasszanak a következő napok tennivalói. Tavalyi családi nyaralásunkkor kezdtem kapisgálni, hogy mi is a lényeg, s idénre továbbfejlesztettem a trükkömet – el kell mondjam, eredményesen. 
Egy titka volt csak a valódi pihenésnek: el kellett engednem a tervezést, a programgyártást. Régebben szerettem mindent pontosan megtervezni a hétköznapokban, ragaszkodva hozzá, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok családban, munkahelyen, minden területen. Sokszor a délutánjaim is félóránként más-más tennivalóval voltak betáblázva. Míg kicsik voltak a gyermekeim, és állandóan felügyelni kellett őket, erre szükség is volt. S ezt a szokásomat rendszeresen bevittem a pihenésre szánt időszakokba is.  
Most más dimenzió van már. Még meg-megkérdezik a csemeték, mi lesz a másnapi program, hol ebédelünk, mit nézünk meg, de elfogadják, ha nem tudok rá válaszolni. Majd meglátjuk, mihez lesz kedvünk – szoktam mondogatni újabban, ha a pihenés ideje van. Abszolút felszabadító érzés, hogy nem kell állandóan az órát lesnem ilyenkor is, vagy tartani magam olyan beígért tervekhez, amiket lehet, hogy reggel már másképp szeretnék/szeretnénk csinálni. Pont ez a mókuskerék fárasztott le nagyon idén, rájöttem. A rutinfeladatok, az állandó teljesítési kényszer, a folyamatos többfelé figyelés felőröli az embert, jobban, mint maga az elvégzett teendő. Nemrég megtapasztalhattam, igenis lehet valóban kikapcsolni. Semmi kényszer, semmi precíz szervezés. Elmondhatom, a rövid, de nagyon lazára fogott családi üdülés végére mintha kicseréltek volna. Még azon se mérgelődtem, hogy nem maradt pár napom munkába állás előtt, hogy a szennyest kimossam, vagy hogy a következő napokra előkészítsek ennivalót a család itthon ülő tagjainak. S lám-lám, így is rendben volt minden, senki nem halt éhen, tiszta ruha is akadt.
Próbálom jó erősen eszembe vésni, hogy így is lehet. Nem muszáj mindig ragaszkodni a megszokotthoz, s nem kell minden kifogástalanul működjön. Elvégre emberek vagyunk, tévedhetünk, lehetünk lazábbak, s talán nem merülünk le teljesen.