Semmi sem fontosabb annál, mint ami itt és most van. Ez a nap, pont ez a szösszenet az újságból, ez a mondat, ez a szó, és ami ezek mögött van… Amint ez a prioritás megvan, sokkal fontosabb lesz az, hogy mi történik a jelenben, mint az, hogy hova jut el a világ egy-két, vagy akár tíz év múlva. Tervezni kell, a jövőre gondolni szintén érdemes, de azt hiszem, a pozitivitást nem tudnám megtartani az életemben, ha mindig azon gondolkodnék, hogy mi lesz velem a jövőben. A pozitív jövőképem épp a jelentől függ. 
Mindez arról az előadásról jutott eszembe, amin hetekkel ezelőtt vettem részt, s ahol a kolozsvári egyetem professzorai a gazdasági válságról, inflációról és egyéb elrettentőnek hangzó változásokról beszéltek. A gondolatmenetemben az is közrejátszott, hogy akárhányszor összeülök a barátaimmal beszélgetni, folyton témába kerülnek a minket körülvevő globális jelenségek. Engem is aggaszt a jövő, de tudom, hogy vannak körülmények, amelyek tőlem függetlenül befolyásolják a világot. Megijeszt? Egyáltalán nem, mert ettől függetlenül még lehetnek céljaim és terveim arra nézve, hogy miként szeretnék továbbhaladni. 
A világ a feje tetejére állt. Igen, ez van. Ettől függetlenül meg akarom találni a kiszámíthatatlanságban a nyugalmat, ami segít prioritást felállítani az életben, a világban és a mindennapjaimban jelen lévő dolgok között. A világ most nem a legszebb arcát mutatja, s ember legyen a talpán, aki képes megőrizni a pozitív jövőképet és a nyugalmat ezekben a napokban. Érdekelnek a válságok, a krízisek, aggasztanak a háborúk, a katasztrófák, sőt elrettentenek a fenyegető üzenetek, de a gondolataim töretlenül a család és az egészség körül forognak. 
Világi viszonylatban ez aligha nyom sokat a latban, viszont az én életemben ez élvez prioritást, erre keresem a megoldást, de nem a jövőben, hanem a jelenben. Minden más olyan terhet jelentene, amelyet feleslegesen cipelnék a nap huszonnégy órájában, telve a jövőre vonatkozó hajmeresztő álhírekkel, amelyek megakadályoznak abban, hogy a számomra fontos történéseket a saját valóságomban értékeljem. A pozitív hozzáállás pedig segít majd megküzdeni azzal a sok-sok létbizonytalansággal és krízishelyzettel, ami még hátravan.