Dezső mindennap reggel hatkor indul el dolgozni. Még azelőtt való este összekészíti és felpakolja magának a szendvicseket, jobbszerivel készít a gyereknek is, de ha elfelejtené, a felesége pótolja a hiányt. Még indulás előtt feldobja a kotyogóst a rezsóra, a gumitömítése már kicsit gyenge: az illesztésnél kigőzöl és kiszivárog a kávé fele. Nem baj, gondolja, így hátha erősebb lesz. Hosszú bevásárlólistát kap a kezébe, amin tényleg csak a legszükségesebbek vannak: kenyér, felvágott, valami zöldség, olaj, margarin, gyümölcs vagy édesség a gyereknek, új tömítés a kávéfőzőbe. Hónap vége felé Dezső már az utolsó kettőt elhanyagolhatónak látja, fontosabb, hogy fizetésig mindennap fussa kenyérre, száraztésztára, esetleg egy kicsi sajtra, de utóbbit már havonta csak egyszer enged meg magának a család. Dezső kitartó és odaadó munkatárs, nem pofázik a főnökkel, mikor az sietteti a termelést, nem nyúlja le a racsniszettet a munkahelyről, és a frissen cserélt olajat se ereszti le a gépekből, hogy sefteljen vele. Még üzemanyagot sem lop, pedig Dezsőnél sokkal tehetősebbek is ráfanyalodnak erre alkalomadtán. 

Dezső, bár nagyon sok minden zavarja, kevés alkalommal ad hangot panaszainak. Néha, mikor megenged magának egy üveg sört, megosztja fájdalmát a pultossal, hogy egyre többet kell fizessen az autója után, de nincs miből lecserélje, a gyerek iskoláztatására is egyre több pénz megy el, az meg folyton zsörtöl, hogy új telefont akar, pedig karácsonyra kapott egy „tapogatóst”. Már a feleségével sem egyezik olyan jól, ezek a flancos anyagiak szétmarták őket. Jó, ha egyszer van valami kéthavonta, de inkább félévente. Dezsőnek sincs nagyon kedve hozzá, örül, ha eleget és időben el tud aludni, és nem zaklatják olyan gondolatok, hogy nagyobb esőzéskor ázik a tető. Mióta a csempés átvágta, már gondolni sem mer arra, hogy az ács mennyit kérne a kipofozásért. Mindezek ellenére Dezső nem egy utolsó paraszt. Ismeri az illemet, a várandós hölgyeket előre engedi a kasszánál, megtartja az ajtót, ha észleli, hogy valaki sietve lép utána, és soha nem előz folytonos vonalon. Dezső talpig jó ember, bár néha keveset ad magára. Igaz, nem is lenne nagyon miből fedezze, hogy mindig új cuccokban, gondozott fizimiskával szelje a járdákat. Dezső egyszerű közember, története mégis jelentékennyé teszi. Mert élni így is lehet.