Követek egy bántalmazások ellen fellépő Facebook-csoportot, ahol a minap olyan fájdalmas, mérgező mondatokat gyűjtöttek, amelyek szülők, pedagógusok, edzők szájából hangzottak el. Rengeteg saját élményből született példa gyűlt össze, nemhogy megélni a sok bántást, még olvasni is torokszorító. Nem sebeket akartak felszaggatni, hanem újfent felhívni a figyelmet: a szavakkal ölni lehet. Ha nem is a szó szoros értelmében (sajnos, néha úgy is), de önbecsülést, motivációt mindenképpen ki lehet végezni, egy-egy rosszkor érkező mondat vagy gyakran hajtogatott szólás akár egy életet meghatározhat, ha csak az ember nem próbálja később feldolgozni valahogy. 
Van nekem is néhány, és rengeteg ilyet hallok magam körül a munkám során is. Mindjárt itt van az „Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálsz, amit én mondok! Amíg az én házamban élsz, addig hallgass a neved!” szentencia. Hogyan érezheti magát a gyermek, akit életre hívtak, abban a közegben, ahol ezt hallja? Mi lesz a saját vágyaival, igényeivel, álmaival, hogyan fog viszonyulni a hatalomhoz, a kiszolgáltatottsághoz, és majdan a saját gyerekéhez, ha így nő fel? 
Brutálisan bele tud vágni a fejlődő énképbe, ha a fontos személyektől azt hallja a gyermek, hogy szégyenkeznem kell miattad,  belőled sem lesz semmi. Hogy lehet ebből a gödörből kimászni, ebből a leértékelt szerepből „valaki” lenni? Aztán itt vannak az érzelmek irányába küldött nyilak: Ne bőgj, az élet nem habostorta!; A fiúk nem sírnak!; Ne morgolódj, tanulj meg tűrni!, meg egyébként is az okos enged, a szamár szenved. Üzenet? Az érzelmeket el kell nyomni, ugyan mi baja lehet egy gyereknek, hiszen ételt kap és ruhát, az érzelmeket szégyellni kell, titkolni. Inkább nőjön gombóc a torkunkban, és inkább tanuljunk meg nyelni, minthogy felismerjük, megértsük, megtanuljuk kezelni, képviselni, kifejezni, megmutatni, hogy mi van bennünk. Miért? Mert: mit szólnak mások? Na, ez a nagy rákfenéje az embernek, amikor a másoknak való megfelelés lesz a fő életprogram, az határozza meg az öltözködést, párválasztást, a lakás berendezését, az autó típusát és a gyermek nevelését is. 
Mit akarnak ezek a gyilkos szavak? Hogy hajts fejet, lépj be a megfelelési kényszer börtönébe, ne bontsd meg a rendet! Ne akarj mindig mást, jól van az úgy!