Fehér alapon zöld, piros és lila foltok, immár csak a nagyon forró nyári napokon pattan néhányat. Nem, nem egy űrlényről van szó, hanem arról a labdáról, amelyet immár közel 30 éve kaptam. Minden lomtalanítás alkalmával elmondom, hogy helyet foglal, de ezúttal is megmarad, mert egy rendkívül jó emberre emlékeztet. Arra, aki számtalanszor elvitt fagyizni, akivel 5-6 éves legényke koromban elveszítettünk egy gereblyét, de egy életre szóló kedves élmény maradt nekem is, és neki is. Aztán mélyen itt cseng fülemben az is, amikor barnaságomra utalva azt mondta: kojmos. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy soha többé nem szkanderezünk. 
Mindössze hétéves voltam, amikor az utcán játszadoztunk, és mondták: keresztapád hirtelen elhunyt. Nem igazán értettem, miről van szó, azt tudtam, hogy nem feltétlenül jót jelent. Valóban csak akkor értettem meg, amikor már sok-sok idő után sem jött, hogy elvigyen fagyizni. Nyilván nem ő volt az egyetlen keresztszülőm, akire ilyen tisztelettel néztem és nézek, de ő egy meghatározó személyiség volt az életemben. Az elmúlt években jómagam is keresztapa lettem. Négy apró csöppség életét próbálom fél szemmel követni, és egyelőre ott segíteni szüleiknek, ahol kell. A négy huncutságon kívül még akadnak amolyan majdnem keresztgyermekek is, akikre ugyanolyan mértékben és szeretettel próbálok figyelni. 
Jóleső érzés volt, amikor egyik szülő azt írta, hogy ha nem haragszom, az onlájn levelezőnkbe jegyzi a kisfia első szavait. Eddig csak az alábbiak futottak be: topolya (pocsolya), kepis (ketchup), ebás (elefánt), üzemmamag (üzemanyag). Léleksimogató az is, hogy ezek a történetek nem egyoldalúak. Az elmúlt másfél hétben úgy alakult, hogy mindegyikük meglátogatott. A majdnem keresztgyermekek közül volt olyan is, aki vonattal utazott. Először. Hatalmas lelkesedéssel és csillogó szemekkel mesélte, hogy micsoda vagányság volt számára a vonatozás. Az apróságok közül némelyikük kipakolta a könyvespolcomat, a másik rajzhalmazokat hagyott az asztalomon, volt, akivel hatalmas Ligretto-partit nyomtunk, szóval élmény a javából. 
Csaba testvér mondása motoszkál a fejemben: a gyermek orvosság, használat előtt fel kell rázni. Talán felrázás nélkül is, de boldogabb lesz tőle mindenki.