A napokban kezembe került egy közel harmincéves, Magyarországon kiadott divatmagazin, s érdeklődéssel lapoztam fel. Magam is megdöbbentem, hogy egyáltalán nem volt időutazás-érzésem: korszerű receptek, igényes ruhadarabok köszöntek vissza az újság lapjairól, s a vezércikk szintén aktuális problémát boncolgatott. Ebben ugyanis a túlterheltségről mint kortünetről volt szó, s az újságíró szavai mintha tegnap íródtak volna, olyan aktuálisnak tűntek. Írt a túlterhelt családanyákról, akik minden elvárásnak szeretnének megfelelni, az egyre több programra hurcolt gyermekekről, a mindennapok hajszájáról, s konkrét tanácsokat is adott az olvasónak.
1993-at írtak akkor, az internethasználat széles körű elterjedése előtt jóval, egy olyan időszakban, amelyre boldog békeidőként gondolunk vissza – s lám, akkor is hasonló problémákkal küzdöttek, hasonló kérdésekre kerestek választ az emberek. Teljesen egyértelmű, hogy nem találtuk meg a választ, a boldogító receptet, amelyet elsajátítva békét és harmóniát varázsolhatunk életünk minden területére. A recept hozzávalói még mindig titkosak, és valószínűleg minden személyiség esetében változnak, nem adhatók tovább, és nem tartósíthatók hosszú időre.
Leginkább ilyenkor, az év végéhez közeledve érezzük azt, hogy bármennyire is szerettük volna, nem tudtuk teljesíteni mindazt, amit elterveztünk, s még gyorsabb fokozatra kapcsolva igyekszünk bepótolni a lemaradásokat. Útközben azonban fontos elgondolkodnunk azon, vajon tényleg létszükséglet-e minden területen megfelelni, tökéleteset nyújtani, mindig elérhető lenni és minden feladatot elvégezni? Valóban meg kell-e vásárolni mindent az év végi boldogsághoz, ki kell-e pipálni minden elvégzett munkát a határidőnaplóban az elkövetkező két hónapban is, vagy elég, ha kicsit máshová helyezzük életünk súlypontját?
Úgy látszik, nemcsak a „mitfőzzekma” kérdésköre öröklődik egyik generációról a másikra, hanem annál jóval súlyosabbak is, s minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk megspórolni a hibáinkból, esendőségeinkből való tanulás művészetét. Ez a feladat minden generációnak jár, és mindenki vizsgázik belőle…