Nagyon húzós az év vége a környezetemben. Mindenki fáradt, előre meg akar oldani minden elképzelhető problémát, rá akar készülni minden eshetőségre. Mintha a karácsony valamiféle versenyfutás lenne, ahol muszáj időben és a lehető legjobban teljesíteni. 
Otthon legyen minden tiszta, az ablakok csillogjanak, a függönyök ragyogjanak, s legyen kellő mennyiségű dekorációs elem szépen s főleg pontosan elhelyezve az otthon különböző pontjain. A szőnyegek portalanítva, az igazán profi karácsonyozóknál frissen mosva. Ajándékok beszerezve, szortírozva, csomagolásra készen. Vagy – ha vérbeli karácsonyozók vagyunk – november közepétől már be is csomagolva, elrejtve. Esténként ki lehet nyitni a rejtekhelyet s vállon veregetni magunkat: megint jó munkát végeztünk. A munkahelyen előre dolgozni, hiszen mégiscsak jár pár szabadnap az ünnepekkor, mi lesz azalatt a vállalattal. Nem romolhat el a számítógép, nem robbanhat le az autó. Pont most, amikor annyi tennivaló van? Ne már, karácsonyra mindennek készen kell lennie. Hogy pihenhessenek a munkatársak, azért... Aztán ha mégis porszem kerül a gépezetbe, a felfokozott hangulatban egymásra mutogatás következik egyből. Mert te nem figyeltél, te nem voltál óvatos, te is minek erőltetted, megéltünk volna enélkül is... Ott egye meg a fene, nem az én bajom, majd lesz valahogy... Nem lesz valahogy csak úgy, megsúgom. A helyzeteket valakinek meg kell oldani, saját elhatározásból, szándékosan, legtöbbször munkával. Hogy az egész vállalat januárban is működőképes legyen.
Azon morfondírozom, miért van az, hogy sokaknak a bűnbakkeresés jelenti a megoldást a problémákra. Amikor adva van egy helyzet, miért nem a megoldására összpontosítunk első pillanattól? Jön az év vége s vele együtt a céges bulik ideje. Akik az utolsó egy hónapban összevesztek, kígyót-békát kiabáltak egymásra, azokat most összetoborozzák egy jó eszem-iszom, netán ihaj-csuhaj erejéig. Lehet békülni vagy csak simán jó pofát vágni egymáshoz. 
Ki lehet bírni. S aztán menjünk haza, vegyük elő a jól elrejtett ajándékokat, lepjük meg azokat, akikkel minden percben együtt vagyunk, ha nem is fizikailag. Nem baj, ha nem tökéletes az ajándék, ha túlfőtt a töltött káposzta, mindent megér, ha azokkal vagyunk, akik a mieink.